A Vas­ka­pu őre Galam­bóc, ami­ért folya­ma­tos küz­de­lem zaj­lott a magya­rok, a szer­bek és a törö­kök között. Aztán ami­kor a török már Szer­bi­át dúl­ta és a Magyar Király­ság déli hatá­ra­it fenye­get­te, 1426-ban Zsig­mond kirá­lyunk kény­te­len kel­let­len csak meg­egye­zett Lázá­re­vics Ist­ván szerb des­po­tá­val. Nán­dor­fe­hér­vár és Galam­bóc a kirá­lyé lett, cse­ré­be Bran­ko­vics György szerb hatal­má­nak elis­me­ré­sé­ért. Ám Bran­ko­vics fel­rúg­va a szer­ző­dést a török kezé­re jut­tat­ta a várat. Mit volt mit ten­ni, Zsig­mond a szem­köz­ti Lász­ló­vár­ból ost­ro­mot veze­tett Galam­bó­cért. A csa­ta főhő­se végül Roz­go­nyi Ist­ván teme­si főis­pán fele­sé­ge, Cecí­lia lett, aki hajók­kal men­tet­te ki a halál­ból a királyt és fér­jét.

Az Al-Duna leg­lát­vá­nyo­sabb sza­ka­sza a 150 méter szé­les, és több, mint 70 méter mély vizű szur­dok, a Nagy-Kazán-szo­ros. A Kazá­nok között a Duna egy rövid sza­ka­szon kiszé­le­se­dik. Éppen itt, a duna­töl­gye­si öblö­zet­ben van a meder leg­mé­lyebb pont­ja, több mint 80 méter­rel a víz alatt.

Aztán újra köze­lebb hajol­nak egy­más­hoz a szik­la­fa­lak: és már höm­pö­lyög is tovább a folyam a követ­ke­ző szű­kü­le­ten, a nem kevés­bé lát­vá­nyos Kis-Kazán-szo­ro­son.

A Vas­ka­pu áttör­he­tet­len rop­pant bérc­tö­me­gén az első rést a róma­i­ak ütöt­ték.  A hajók von­ta­tá­sát is biz­to­sí­tó hadi­út épí­té­sét kitel­je­sí­tő Tra­i­a­nus csá­szár művét örö­kí­tet­te meg a Miroc falá­ban egy emlék­táb­la. Ám a mun­ká­la­tok már Tibe­ri­us ide­jén elkez­dőd­tek. Abban az évben, ami­kor a róma­i­ak épp a szo­ros jobb par­ti szik­la­fa­lá­ba vájt út épí­té­sé­vel fog­la­la­tos­kod­tak, pár ezer kilo­mé­ter­rel odébb, a jeru­zsá­le­mi Gol­go­ta hegyen épp egy Jézus nevű fér­fit feszí­tet­tek kereszt­re.

A karszt­fenn­sík lapos tető­szint­jé­re, a Nagy-Kazán-szo­rost hatá­ro­ló Nagy-Csu­kár szik­lás pere­mé­re érve nehéz eldön­te­ni, hogy szem­ből a Mirocs-hegy szik­la­or­ma­i­ról, vagy innen lenyűgözőbb‑e az Al-dunai pano­rá­ma.

A Mirocs-hegy olda­lá­ban meg­bú­jó apró szerb fal­vak­ban, dacol­va a vál­to­zó idők­kel, az embe­rek ma is főként gaz­dál­ko­dás­sal fog­lal­koz­nak.

A vegyes erdő­ben jel­zett ösvény a Mirocs-hegy karszt­fenn­sík­já­nak pere­mé­re vezet.

A Nagy-Bög­lyös mész­kő­szirt­jé­ről egy klasszi­kus­nak mond­ha­tó kár­pá­ti kép tárul elénk: a Duna sza­lag­ja a Kazá­nok fehér­lő hegye­i­nek szűk rései között kanya­rog. A szir­tek mögött a Kár­pá­tok leg­dé­libb hegye, az Almás-hegy­ség vonu­la­tai hul­lá­moz­nak. Észak­ke­let­re hal­vá­nyab­ban már a Mehá­dia-hegy­ség is fel­tű­nik.

A Kár­pát-meden­cé­ből a Zsil, az Olt és a Bodza szo­ro­sai mel­lett a Vas­ka­pu is kifo­lyást jelent a Feke­te-ten­ger irá­nyá­ba. Ezt a stra­té­gi­ai átke­lőt őriz­te egy­kor Szö­rény­vár. Már a római idők­ben Tra­i­a­nus csá­szár hidat épít­te­tett itt, ami elpusz­tult a nép­ván­dor­lás for­ga­ta­gá­ban. Aztán az Árpád-házi ural­ko­dók ide­jén IV. Béla király 1227-ben lét­re­hoz­ta a szö­ré­nyi bán­sá­got. A 15. szá­zad­ban a vég­vár­rend­szer egyik fon­tos bás­tyá­ja volt Szö­rény­vár.

A Duna part­ján még ma is lát­ha­tó­ak a MAHART egy­ko­ri épü­le­tei.

Ahol a Cser­na folyó a Duná­ba ömlik, ott van Orso­va. De ez már nem az az Orso­va, mert 1968 és 72 között Cea­u­ces­cu és Tito közö­sen meg­épí­tet­te a Vas­ka­pu erő­mű­vet, így a Duna elárasz­tot­ta a régi Orso­vát. Mert a kilo­wat­tok fon­to­sab­bak vol­tak a régi város­nál, ami fölött ma már vígan motor­csó­nak­áz­nak. Hol van már a róma­i­ak ősi Dier­na castru­ma, a közép­ko­ri magyar király­ság vég­vá­ra, az oszt­rá­kok határ­sán­cai, a magyar és német több­sé­gű nyüzs­gő határ­vá­ros? Már csak emlé­ke él itt Szent Lász­ló­nak, Zsig­mond király­nak, Hunya­di Lász­ló­nak, Thö­kö­ly Imré­nek, amit a hatal­mas víz­tö­meg és a pane­lek ren­ge­te­gei sem tud­nak elhal­vá­nyí­ta­ni.

Annak ide­jén itt töl­töt­te utol­só éjsza­ká­ját magyar föl­dön Kos­suth Lajos, és volt idő, ami­kor a Magyar Szent Koro­nát is itt rej­tet­ték el. Azon a helyen 1854-ben Koro­na Kápol­nát emel­tek, ami ma már víz alatt van.

Az 1976-ban épült kato­li­kus temp­lom­ban német, magyar, román és cseh nyel­vű misé­ket is celeb­rál­nak. A Szent Koro­na Szö­vet­ség 2004-ben állí­tott emlék­táb­lá­ja idé­zi fel a Szent Koro­na orso­vai őrzé­sé­nek tör­té­ne­tét.