Ápri­lis 15-én a Magyar Király­ság egyik leg­je­len­tő­sebb, egy­ko­ri arany­bá­nyá­sza­tá­ról neve­ze­tes bánya­vá­ro­sa adott ott­hont az Alba Túra­kör és a Haza­já­ró Egy­let első közös fel­vi­dé­ki túrá­já­nak.

Jó 60-an össze is gyűl­tünk az ódon han­gu­la­tú város egyik ven­dég­lő­jé­ben, ahol gyor­san meg­volt a regiszt­rá­ció. A Tóth Zol­tán vezet­te, jól össze­szo­kott “albás” csa­pat­hoz körül­be­lül két tucat­nyi “haza­já­ró” csat­la­ko­zott. Mind­nyá­junk zse­bé­ben ott lapult a Haza­já­ró Kupa füzet, hisz ez a túra is a kupa­so­ro­za­tunk része. Kör­möc­bá­nya főte­ré­ről indul­tunk, ahol maga Károly Róbert szob­ra áll a pénz­ver­de előtt, ami per­sze nem vélet­len, hisz Anjou kirá­lyunk­tól kapott kivált­sá­got a város. Innen rög­tön a Kál­vá­ria szer­pen­tin­jét céloz­tuk meg, majd 800–900 méte­res gerin­cen értünk fel Turóc és Bars vár­me­gye víz­vá­lasz­tó­ját

Az itt őrkö­dő góti­kus temp­lom után még Kékel­lő és annak kilá­tó­ja várt ránk a feny­ve­sek­kel öve­zett hava­si lege­lő­kön keresz­tül veze­tő utun­kon. A nap során 5 futó zápor pró­bál­ta elven­ni a ked­vün­ket a túrá­zás­tól, de ezt is elné­zi az ember, ha a Kör­mö­ci-hegy­ség­ben van, amely­nek hami­sí­tat­lan kár­pá­ti han­gu­la­ta végül 17 kilo­mé­te­ren keresz­tül gon­dos­ko­dott arról, hogy elé­ge­det­ten indul­junk “ott­hon­ról haza”.