A már minden éven esedékes Máramarosi hazajáró túra idén augusztus 30-án került megrendezésre. Ugyanezen a napon 1940-ben a második bécsi döntést követően, Észak Erdély sorsa megváltozott, ismét Magyarország részét képezte. Emiatt ez nem csak egy egyszerű kiruccanás, hanem megemlékezés is egy történelmi korszakról. Úticélunk az észak-keleti Kárpátokban elhelyezkedő Szaploncakő, amely a Kőhát hegység részét képezi.

Csapatunk reggel 8 órakor találkozott a szaploncai vidám temető előtt, ahonnan kezdetét vette a kalandunk. A vízhiány veszélye nem állt fenn utunk során, hiszen a térség vízgazdag forrásai biztosítottak nekünk elegendő ivóvizet; a nap sugaraitól, pedig a fák körülölelő lombjai nyújtottak menedéket. Utunkon tovább haladva, a Nyiresi-vízesés elbűvölő szépsége fogadott, s mivel ennél festőibb pihenőhelyet nem is találhattunk volna, csapatunk a vízesés mellett tartott uzsonna szünetet. Felérve a Szaploncakő tetejére megpillanthattuk a máramarosi medencét teljes pompájában, ahogy „a jó öreg Máramarost a Tisza szeli át” jelenleg határt képezve Románia és Ukrajna között.

Túra vezetőnk Jóna Bálint előadta „magyar áldás” című saját szerzeményét. Visszafelé egy esztenához érve 5 játékos kölyökkutya üdvözölt minket, mosolyt csalva a hazajárók arcára. Túránk a Szaploncai ásványvízforrásnál ért véget, ahol mindenki elbúcsúzott egymástól és vagy haza, vagy szállása felé vette az irányt. Az idei gyalogtúránk különlegességéhez az is hozzáadott, hogy a Hazajáró stábja is velünk tartott, akik éppen a Hazajáró 431. részét forgatták. Így a résztvevőknek volt szerencséjük megtapasztalni, hogyan is zajlik egy Hazajáró rész forgatása.

Összegezve utunk mindenki számára egy kellemes élményt nyújtott. Reméljük, hogy a jövőben is ehhez hasonló élményekben lesz részük a Máramaros tájait látogatóknak.