„Csak a gyerekeket vigyék fel a padlásra, azok közül is csak a javát!“ – hangzott el gyakran Vőkön mikor megérkezett a Kis-Dunán gyorsan leszaladó árvíz. Vőköt évszázadokon át rombolták az árvizek, amelyek többnyire meglepetésszerűen érték a lakosságot. A falunak többször is új helyre kellett költöznie, végleges helyére az 1845-ös árvíz után került, amely a község házait is elpusztította. A víz az itteni lakosság számára munkalehetőséget és élelmet is jelentett, sokan foglalkoztak halászattal vagy a molnár mesterséggel.
Vők története egyébként az Árpád-korig nyúlik vissza. A pozsonyi káptalan birtoka a 16. században lett a Pálffy családé. A világháborúkban is sokan adták életüket a hazáért: az első világháború vőki hősi halottjainak tiszteletére emelt emlékművet 1934-ben építették közadakozásból. Az emlékmű talpazatán katona áll, kezében félig leeresztett zászlóval, melyen Szűz Mária ábrázolás van. A vőki emberek jövőbe vetett hitét jelképezi az Úr Színeváltozása temploma is, amelyet 2015-ben szenteltek fel.
Hogy mégsem a faluban, hanem a Vőki-szigeten van a jelvényszerző mozgalom igazolópontja, annak az az oka, hogy a szigetet is érdemes megnézni. A szigetet gyaloghíd köti össze mindkét parttal.
