"Ott, a hol Vág a sztrecsnói szorosból kilépve, délnyugat felé kanyarodik, olyan vidék tárul föl előttünk, melyben minden, a mi fenségeset és festőit a természet alkotni tud, egységes egésszé egyesül itt az ország bérces határán. Egy darab történelem ez a vidék: a merre szemünk tekint, mindenütt nagy múltakról szóló emlékeik a hegyormokon. Itt a folyó partja fölött emelkedő kúpok, melyeken romok láthatók, szorítják össze a szűk völgyet, amott a kitágult medencében hosszú sorban vonulnak el a tépett-szaggatott sziklahátak, másutt meg erdős kúpok és kopasz hátak aljában rejtőző csodás művei a természetnek kötik le a figyelmet."
A Vággal együtt az ősi Trencsén vármegye földjére lép a Hazajáró, hogy úgy fűzze fel a folyóvölgyet őrző Árpád-kori várakat, hogy közben áthatoljon az Északnyugati-Kárpátok eme különös tagján, a vadregényes Szulyói-hegycsoporton. Északról és nyugatról a Vág, keletről a Rajeci-medence és a Kis-Fátra határolta hegységben csak úgy tobzódnak a bizarr sziklaformák. Ezek a hallgatag kőszálak – a természeti erők rohamainak ellenállva – délcegen őrzik a történelem roppant erőinek hatására felmorzsolódott régi magyar világ emlékeit.