Szulyói-hegyek – Kővé vált világ a Vág völgyében
Hazajáró műsorok

Szulyói-hegyek – Kővé vált világ a Vág völgyében

98. rész
"Ott, a hol Vág a sztrecsnói szorosból kilépve, délnyugat felé kanyarodik, olyan vidék tárul föl előttünk, melyben minden, a mi fenségeset és festőit a természet alkotni tud, egységes egésszé egyesül itt az ország bérces határán. Egy darab történelem ez a vidék: a merre szemünk tekint, mindenütt nagy múltakról szóló emlékeik a hegyormokon. Itt a folyó partja fölött emelkedő kúpok, melyeken romok láthatók, szorítják össze a szűk völgyet, amott a kitágult medencében hosszú sorban vonulnak el a tépett-szaggatott sziklahátak, másutt meg erdős kúpok és kopasz hátak aljában rejtőző csodás művei a természetnek kötik le a figyelmet."
Lovcsányi Gyula: Trencsénmegye (1881)

A Vággal együtt az ősi Trencsén vármegye földjére lép a Hazajáró, hogy úgy fűzze fel a folyóvölgyet őrző Árpád-kori várakat, hogy közben áthatoljon az Északnyugati-Kárpátok eme különös tagján, a vadregényes Szulyói-hegycsoporton. Északról és nyugatról a Vág, keletről a Rajeci-medence és a Kis-Fátra határolta hegységben csak úgy tobzódnak a bizarr sziklaformák. Ezek a hallgatag kőszálak – a természeti erők rohamainak ellenállva – délcegen őrzik a történelem roppant erőinek hatására felmorzsolódott régi magyar világ emlékeit.

Látnivalók / Felvidék / Trencsén

Zsolna első virágkorát a tatárjárás után, a sziléziából jött németek hozták el. A középkorban a várost Magyarország Nürnbergjének is nevezték, ezt tükrözik a főtér régi polgárházai. Aztán elpárologtak innen a szorgos németek, amihez hozzájárultak a husziták is, akik az 1430-as években kétszer is felégették a várost. Ma már persze magyar szót is csak elvétve hallunk errefelé.

Az Árpád-kori királyi vár helyén, a várdombon a 15. században már a Szentháromság székesegyház, a mai plébániatemplom hirdette Isten dicsőségét. És hogy a zsolnai harang szava minél távolabb elérjen, erről tett Podmaniczky Rafael uraság, aki 1540 körül felépíttette a reneszánsz Burián-harangtornyot.

 

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...

A tatárjárás pusztításából okulva IV. Béla király országszerte kővárak építésébe kezdett. A Szulyói hegyvidék egyik jól védhető, meredek sziklaszirtjére építettek fel Farkas fia Tolus Ricsó várát, amit a századok során többen is birtokoltak. Volt, hogy Csák Máté oligarchái, volt, hogy a magyar király birtokolta, volt, hogy rabló hadjáratok indultak innen, volt a huszitáké is, majd Luxemburgi Zsigmond, magyar király a feleségének adományozta. Szapolyai János magyar király, 1536-ban, Podmanicky Jánosnak és a Rafael testvéreknek adományozta.  De miután átálltak a Habsburg oldalra, elkezdték fosztogatni a környéket, és még pénzhamísítás is folyt a falai között. Az 1570-es években már Thurzó Ferenc volt nyitrai püspöké volt a birtok. Az 1670-es évek óta gazdátlanul áll.

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...

A Patuch nyereg irányjelző táblája a zöld jelzésre terel minket, ami meredeken visz fel a Zsibrid csúcsára. A tanösvényen ereszkedve a kővilág újabb ikonikus alakja esik utunkba. Isten tudja, meddig tűri még a hatalmas Buzogány-szikla a szelek és vizek marcangolását.

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...

A Cibulnik kúpján gubbaszt Zsolnalitva vára. A Balassák építtették az 1200-as évek végén. 1321-ig Csák Máté birtokolta. Az 1430-as évek elején huszita rablóbandák is fosztogattak errefelé, birtokolták is a várat és utána Luxemburgi Zsigmond verte őket ki, véglegesen. Utána a Szapolyiéké is volt jó ideig. 1474-ben Mátyás király leghűségesebb vazallusának, Kinizsi Pálnak adományozta, kinek címere még ma is látható. A 16. század közepén a Thurzók kezére került. A kuruc harcok után a vár elvesztette jelentőségét, így a 18. századtól folyamatosan pusztul.

Bővebben...
Bővebben...