Az Árpád-kori Vág­sellye ami­lyen nagy múl­tú, olyan sze­ré­nyen húzó­dik meg most a Vág part­ján. Kez­det­ben a pan­non­hal­mi apát­ság, majd az egri érsek­ség bir­to­ka volt. A 16. szá­zad­ban mező­vá­ros lett, majd neve 1598-ban került be újra a kró­ni­kák­ba, ami­kor a jezsu­i­ták a turó­ci Znió­vár­al­já­ról ide helyez­ték át kol­lé­gi­u­mu­kat. A hit­tu­dós poli­hisz­tor, Páz­mány Péter érsek is gyak­ran meg­for­dult itt, s ő végez­te az utol­só simí­tá­so­kat a kas­té­lyon is. Ami­kor a török meg­ér­ke­zett, a hit ott­ho­ná­ból egy csa­pás­ra a vég­vá­ri har­cok fon­tos bázi­sa lett, de a béké­sebb idők­ben vissza­tért a falak közé a jezsu­i­ta kol­lé­gi­um. Ma levél­tár műkö­dik ben­ne.

Sellyé­re sza­bad­ság­har­cok­ban és a világ­há­bo­rúk­ban is sze­re­pet rótt a tör­té­ne­lem. Meg is csap­pant a magya­rok ará­nya, a közel huszon­ötze­res  város­ban ma már 20% alatt vagyunk.

A 20. szá­zad kez­de­tén nem­csak tör­té­nel­mi viha­rok, de tűz­vész is pusz­tí­tot­ta a várost. A nád­fe­de­les házak közül egye­dül a Kuna csa­lá­dé maradt meg. Szür­re­á­lis jel­kép, ahogy a Mátyus­föld nép­raj­zi múlt­ját őrző táj­ház a szoc­re­ál szo­mo­rú jele­nét kép­vi­se­lő panel­há­zak tövé­ben árvál­ko­dik.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 175. rész: Mátyusföld — Vágsellyétől Vágfarkasdig