Az Árpád-kori Vágsellye amilyen nagy múltú, olyan szerényen húzódik meg most a Vág partján. Kezdetben a pannonhalmi apátság, majd az egri érsekség birtoka volt. A 16. században mezőváros lett, majd neve 1598-ban került be újra a krónikákba, amikor a jezsuiták a turóci Znióváraljáról ide helyezték át kollégiumukat. A hittudós polihisztor, Pázmány Péter érsek is gyakran megfordult itt, s ő végezte az utolsó simításokat a kastélyon is. Amikor a török megérkezett, a hit otthonából egy csapásra a végvári harcok fontos bázisa lett, de a békésebb időkben visszatért a falak közé a jezsuita kollégium. Ma levéltár működik benne.
Sellyére szabadságharcokban és a világháborúkban is szerepet rótt a történelem. Meg is csappant a magyarok aránya, a közel huszonötzeres városban ma már 20% alatt vagyunk.
A 20. század kezdetén nemcsak történelmi viharok, de tűzvész is pusztította a várost. A nádfedeles házak közül egyedül a Kuna családé maradt meg. Szürreális jelkép, ahogy a Mátyusföld néprajzi múltját őrző tájház a szocreál szomorú jelenét képviselő panelházak tövében árválkodik.