Hiá­ba keresz­tel­ték át kény­szer­rel a cseh­szlo­vák ható­sá­gok 1948-ban Tal­lóst a falu­hoz nem kötő­dő köl­tő­ről Tomáši­ko­vo-ra, Tal­lós csak Tal­lós marad.

Mert az volt az Árpá­dok korá­ban, és az volt 1763-ban is, ami­kor Mária Teré­zia ide láto­ga­tott és tölgy­fát ülte­tett a park­ban, annak alkal­má­ból, hogy gróf Ester­há­zy Ferenc főkan­cel­lár kas­té­lyá­ban fel­avat­ta a Magyar Király­ság első álla­mi árva­há­zát.

Aztán az árvák elköl­töz­tek innen, s helyük­re fegyen­cek érkez­tek, de ma már a fegy­in­té­zet­nek sincs itt se híre se ham­va. Az Ester­há­zy­ak régi kas­té­lya pedig, mint­ha régi sze­re­pe­i­re emlé­kez­ne, rab­ság­ban árvál­ko­dik a buja park köze­pén.

Tal­lós hatá­rá­ban, már a Kis-Duna kacs­ka­rin­gó­zik, s mutat még vala­mit a folyók sza­bá­lyo­zá­sa előt­ti korok­ból, ami­kor még meg­szám­lál­ha­tat­lan víz­fo­lyás és tó tar­kí­tot­ta a róna­sá­got. A halá­szat és a kör­nye­ző vizek­re jel­lem­ző vízi­mal­mok gaz­dag vilá­ga már a múl­té, de a Kis-Duna egyik meg­ma­radt holt­ága men­tén maradt még egy vízi­ma­lom muta­tó­ban. Még azt is tud­juk róla, hogy 1893-ban épí­tet­te jó féle akác­fá­ból egy bizo­nyos Mati­cza János neve­ze­tű mol­nár. 1940-ig műkö­dött és még ma is képes len­ne őröl­ni, ha len­ne rá igény.

A meg­ma­radt vizek ma már főleg a turiz­must szol­gál­ják. Egy­re töb­ben jön­nek vízi­tú­ráz­ni és meg­les­ni, mi maradt a régi Mátyus­föld vízi vilá­gá­ból. Itt csil­log pél­dá­nak oká­ért a Tal­ló­si-tó is.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 175. rész: Mátyusföld — Vágsellyétől Vágfarkasdig