Bánya­vi­dék egyik leg­ré­geb­bi érc­te­le­pe Kap­nik­bá­nya. A falu­ba érve egy­ből neve­ze­tes emlék­be bot­lik a ván­dor. “1717-ben eddig jutot­tak el a tatá­rok”- írja a Tatár­kő latin fel­ira­ta, hisz vol­tak bát­rak, Gróf Káro­lyi Sán­dor és Bago­si Lász­ló, akik a helyi­e­ket meg­szer­vez­ve vissza­ver­ték a véreng­ző tatá­ro­kat.

Kap­nik­bá­nyát 1336-ban emlí­tik elő­ször az ira­tok, a Kap­nik-patak part­ján fek­szik. A víz­ho­zam elen­ge­dő volt a bányá­szat­hoz. Az 1800-as évek végén akko­ra mennyi­sé­gű ércet ter­mel­tek ki, hogy több euró­pai bányászt és bánya­mér­nö­köt is ide­von­zott, majd a szá­zad­for­du­lón az új szí­nes­fém­le­lő­he­lyek fel­fe­de­zé­sé­vel vissza­esett a bányá­szat a tele­pü­lé­sen. A ter­me­lés a két világ­há­bo­rú között újból fel­len­dült, de az arany­kor már nem tért vissza. A bányá­szat hanyat­lá­sá­val a falu lakos­sá­ga, s egy­ben a magya­rok ará­nya is erő­sen lecsök­kent. Bezárt bányák, elha­gyott házak, elöre­ge­dés, üres temp­lo­mok. Ez az érem egyik olda­la, de ha meg­for­dít­juk, ott csil­log­nak a kör­nye­ző hegy­or­mok adta turisz­ti­kai lehe­tő­sé­gek, a sípá­lyák, amik új irányt adhat­nak Kap­nik fej­lő­dé­sé­nek. A fes­tői fek­vés mel­lett az is ide vonz­hat­ja a turis­tá­kat, hogy a 2000 föl­di ásvány közül 500-at talál­tak meg Erdély­ben, ami­ből 15-öt itt a Gutin­ban. A magyar tulaj­do­nú Bánya­vi­rág Pan­zió kert­jé­ben a kör­nyék­re jel­lem­ző ásvá­nyok gyűj­te­mé­nye vár ránk.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 55. rész: Gutin-hegység — A kárpáti vulkán taréja