Deáki

Uticélok / Felvidék / Mátyusföld
Nehézségi szint:
2/10

1001-et írtunk, amikor első szent királyunk, István – miután elrendelte, hogy minden 10 település építsen egy templomot – az egyik helyszínre, Deákiba bencéseket telepített. A Pannonhalmi Főapátság új birtokáról már alapítólevelükben is megemlékeztek. A szorgalmas szerzetesek imádsággal és munkával meg is nemesítették a vidéket. Évszázadokon át maguk irányították a majorság gazdaságát, művelték a földet, s ha kellett, különböző mesterségeket is kitanultak.

A munka mellett a fráterek megteremtették az imádság házát is. 1228-ban egy ősi kápolna kibővítésével Szűz Mária tiszteletére templomot építettek. Több mint 6 évszázad telt el, s a deáki hívek száma úgy meggyarapodott, hogy a templomot Schulek Frigyes tervei alapján tovább bővítették. 1941-ben már a felújításán munkálkodtak, amiben nagy szerepe volt Serédi Jusztinián hercegprímásnak, aki, mit ad Isten, épp Deákiban született.

A templomtér feletti emelet egészen kivételes emléket rejt: évszázadokig itt laktak a bencés barátok.

Kolozsváry László festménye Deáki talán legnevezetesebb emlékéről mesél. Arról a 12. század végén íródott szertartáskönyvről, amiből annak idején a deáki papok is miséztek. A tatárjárás idején Pozsonyba menekített kódexet 1770-ben egy bizonyos Pray György nevű szerzetes vette kézbe, s a latin miseszövegek között egy különleges írásra lett figyelmes: „Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc…” olvasta a szöveget, s ezzel felfedezte a legrégibb ismert összefüggő magyar nyelvemlékünket, a Halotti beszédet.

A török idők megtépázták Deáki közösségét, de ki gondolta volna, hogy a 20. század hozza el legnagyobb tragédiáját. A II. világháború után voltak, akiket Csehországba deportáltak kényszermunkára, másokat erőszakkal Magyarországra telepítettek. Egyetlen bűnük volt, hogy magyarnak születtek. De ezer év történelmét nem lehetett sutba dobni és Mátyusföld hitét és magyarságát nem sikerült megtörni.

Hazajáró epizódban szerepelt: