Soká­ig néze­get­tük a Ger­lach­fal­vi-csú­csot ost­rom­ló fel­hő­ket, ame­lyek egy­re lej­jebb eresz­ked­tek, elvé­ve tőlünk még azt az apró örö­möt is, hogy a Kár­pá­tok leg­ma­ga­sabb csú­csá­nak lát­vá­nyá­ban gyö­nyör­köd­jünk. A Szi­lé­zi­ai-ház­nál áll­va gyor­san meg is szü­le­tett a dön­tés: hiá­ba van itt velünk a hegyi veze­tő, nincs sok értel­me így fel­men­ni a „haza leg­ma­ga­sabb oltá­rá­ra”.
Maradt tehát a Fel­kai-völgy, de per­sze nem úgy tekin­tet­tünk rá, mint a ló helyett a sza­már­ra, hisz tud­tuk mennyi kin­cset rejt a Szi­lé­zi­ai-ház és a Len­gyel-nye­reg köz­ti sza­ka­sza. A Szi­lé­zi­ai-ház mai for­má­já­ban per­sze nem tar­to­zik a kin­csek közé. Mai alak­ját 1968-ban nyer­te el, a „Ger­lach alat­ti palo­ta” – aho­gyan a kora­be­li lapok nevez­ték – azóta fogad­ja ezzel a szoc­re­ál kül­ső­vel láto­ga­tó­it a Fel­kai-tó felett, 1676 méte­ren. Egyéb­ként az első házacs­kák (Hun­falvy-ház, Blasy-ház, Fel­kai-turis­ta­lak) még a XIX. szá­zad­ban épül­tek itt, majd 1895-ben a Kár­pát Egye­sü­let Szi­lé­zi­ai osz­tá­lya húzott fel egy föld­szin­tes fahá­zat. Ez égett le 1962-ben, hogy helyé­re kerül­jön a hegyi szál­ló, ame­lyet több irány­ból is meg lehet köze­lí­te­ni. Ótát­ra­fü­red­ről a sár­ga, Tát­ra­szép­lak­ról a zöld, míg Tar­aj­ká­ról a piros jel­zé­sen érhe­tünk ide 2 óra alatt. A Pop­rá­di-tótól már kemé­nyebb menet vár ránk a piro­son, hisz onnan ki kell mász­ni az Osz­ter­vát, majd a Ger­lach­fal­vi-csú­csot olda­laz­va, három óra alatt érhe­tünk a Fel­kai-tóhoz.
Szó­val a Fel­kai-tó part­ján mi a völ­gyön fel­ve­ze­tő zöld jel­zést válasz­tot­tuk, amely a Len­gyel-nye­re­gig pont két órás túrát jelent. A Fel­kai-völgy­te­ra­szo­kon fel­fe­lé veze­tő út fel­tá­rá­sát is a Kár­pát Egye­sü­let Szi­lé­zi­ai osz­tá­lyá­nak köszön­het­jük, ennek emlé­két egy szik­la olda­lá­ban – cso­dák-cso­dá­já­ra épség­ben meg­ma­radt — emlék­táb­la is őrzi. A Fel­kai-víz­esés mel­lett fel­bak­tat­va a máso­dik terasz­ra, a tavasszal külön­le­ges virá­gok­nak ott­hont adó Virá­gos­kert elne­ve­zé­sű hava­si rét­re érünk. Innen indul egyéb­ként a Ger­lach­fal­vi-csúcs­ra veze­tő leg­nép­sze­rűbb mászó­út, a Fel­kai-pró­ba. A völgy har­ma­dik tera­szán, 1945 méte­ren terül el a Fel­kai-Hosszú tó. A ten­ger­szem part­ján egy másik híres mászó­út, az egész Tát­ra leg­hosszabb, mint­egy 800 méte­res sza­ka­dé­ka, a Karcs­mar-folyo­só beszál­lá­sát lát­hat­juk, ame­lyen keresz­tül a hegy­má­szók első­sor­ban télen hódít­ják meg a Ger­lach­fal­vi-csú­csot. A Fel­kai-völgy fel­ső végé­nek tör­me­lék­me­ze­je már foko­zot­tabb figyel­met igé­nyel, a bezá­ru­ló kat­lan egy­re mere­de­kebb útsza­ka­szán vas­lán­cok segít­sé­gé­vel kapasz­kod­ha­tunk fel a főge­rinc­re, a Tát­ra észa­ki és déli olda­lát össze­kö­tő leg­nép­sze­rűbb átjá­ró­hoz, a Len­gyel-nye­reg­be.

A Fel­kai-völgy fel­ső részét őrző Szi­lé­zi­ai-ház meg­kö­ze­lí­té­se:
Fel­ső­há­gi­ról (Vyš­né Hágy) a sár­ga, majd piros jel­zé­sen 3 óra 30 perc.
Tát­ra­szép­lak­ról (Tat­rans­ká Poli­an­ka) a zöld jel­zé­sen 2 óra.
Tát­ra­szép­lak­ról (Tat­rans­ká Poli­an­ka) az asz­fal­to­zott úton 2 óra 15 perc.
Tát­ra­ott­hon­ból (Tat­rans­ké Zruby) a kék, sár­ga majd zöld jel­zé­sen 2 óra.
Újtát­ra­fü­red­ről (Nový Smo­ko­vec) a sár­ga, majd zöld jel­zé­sen 2 óra 25 perc.
Ótát­ra­fü­red­ről (Starý Smo­ko­vec) a kék, majd piros jel­zé­sen 2 óra 15 perc.
Tar­aj­ká­ról (Hre­bi­e­nok) a piros jel­zé­sű Fel­ső turis­ta­úton (Magiszt­rá­lis út) 2 óra 5 perc.

Aktu­á­lis idő­já­rás a Szi­lé­zi­ai ház hon­lap­ján, ahol a friss szál­lás­árak is fent van­nak. (A Haza­já­ró Egy­let tag­ja­i­nak mi intéz­zük a szál­lás­fog­la­lást; hívd Jakab Sán­dort: 00421/908433762)

Fotó: Nagy Árpád

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Szi­lé­zi­ai-ház.)

Magyar emlé­kek­kel nem csak a Tát­ra tele­pü­lé­se­in és völ­gye­i­ben lehet össze­fut­ni, talá­lunk belő­le 2000 méter felett is, a Kis-Tar­pa­ta­ki-völgy szik­la­tor­nyos völgy­fő­jé­ben. Bár, ehhez már komo­lyabb túra vár ránk: Ótát­ra­fü­red­ről a zöl­dön 3 és fél óra, Tát­ra­er­dő­fal­vá­ról a sár­ga majd zöld jel­zé­sen 4 óra, míg Tát­ra­lom­nic­ról a kék majd zöld jel­zé­sen 4 óra 15 perc az út a Téry-házig, az 1100 méte­res szint­emel­ke­dés­ről már nem is beszél­ve. De figye­lem­be véve az út köz­ben össze­szed­he­tő élmé­nye­ket, biz­ton állít­hat­juk, hogy a túra min­den fárad­sá­got meg­ér.
Bár­me­lyik jel­zé­sen is érkez­zünk az emlí­tet­tek közül, a Kis-Tar­pa­ta­ki-völgy bejá­ra­tát jel­ző, 1300 méte­ren fek­vő Óri­ás-víz­esés­sel talál­koz­ni fogunk. Innen a Zam­kovsz­ky-ház­hoz kapasz­ko­dunk, amely már 1475 méte­ren van. A házat 1943-ban a neves lőcsei hegy­má­szó, túra­ve­ze­tő, Zam­kovsz­ky Ist­ván épí­tet­te, de a kom­mu­nis­ták hama­ro­san álla­mo­sí­tot­ták. A nép­sze­rű turis­ta­ház­ban min­dig nagy a for­ga­lom, jó a han­gu­lat és bősé­ges a válasz­ték, itt fel tudunk tan­kol­ni, mielőtt meg­kez­de­nénk két órás hegyi mene­tün­ket a zöld jel­zé­sen.

1600 méter körül elér­jük az erdő­ha­tárt, a luco­kat a tör­pe­feny­ve­sek bozót­vi­lá­ga vált­ja fel, egy­re szé­le­sebb kilá­tást nyújt­va a körénk tor­nyo­su­ló hegyek felé. Bal­ról a Közép-orom, jobb­ról pedig a Lom­ni­ci-csúcs mel­lék­ge­rin­cei kísé­rik utun­kat. A tör­me­lé­kes szik­la­gör­ge­te­ge­ket zöld­re és bar­ná­ra fes­tik a zuz­mók, a kevés­bé kitett köves lej­tő­kön gyep­fol­tok zöl­dell­nek, és itt-ott, egy-egy hasa­dék mene­dé­ké­ben rit­ka virá­gok is elő­búj­nak.

A jég­kor­sza­ki múlt hagya­té­ka­in, moré­ná­kon átkel­ve az egy­re mere­de­keb­bé váló völgy­zá­ró­dás tete­jén fel­tű­nik a Tát­ra leg­ma­ga­sab­ban fek­vő háza, a magyar turis­ták szá­má­ra oly ked­ves Téry Ödön mene­dék­ház.

2015 méte­res magas­ság­ban a Kár­pát Egye­sü­let meg­ala­pí­tó­ja, a magyar turis­ta moz­ga­lom egyik leg­ki­emel­ke­dőbb alak­ja, Téry Ödön java­sol­ta mene­dék­ház épí­té­sét, 1889-ben. A lovak és teher­hor­dó mun­ká­sok segít­sé­gé­vel meg­épült mene­dék­há­zat 1899 augusz­tu­sá­ban adták át. Az ava­tó­ün­ne­pé­lyen hiá­ba til­ta­ko­zott elle­ne Téry, a tag­ság róla nevez­te el a házat, amely kül­ső meg­je­le­né­sé­ben szin­te sem­mit nem vál­to­zott nap­ja­in­kig. A Téry-ház fölött monu­men­tá­lis a kilá­tás a majd­nem tel­jes, más­fél kilo­mé­ter átmé­rő­jű kört raj­zo­ló Öt-tavi kat­lan­ra, amely felett a gerinc az egész Tát­ra egyik leg­pom­pá­sabb lát­vá­nyát nyújt­ja. Hiva­ta­lo­san innen az egy irá­nyú sár­ga jel­zé­sen a 2352 méte­res Vörös­to­ro­nyi-hágón átkel­ve a Nagy-Tar­pa­ta­ki-völgy­be jut­ha­tunk. A zöld jel­zés a 2378 méter maga­san fek­vő Kis-nye­reg-hágón kel át a Jávor-völgy­be.
De ennyi élmény után akár vissza is eresz­ked­he­tünk a 3 órá­nyi­ra fek­vő tát­rai tele­pü­lé­sek­re.

A Zam­kovsz­ky-mene­dék­ház tör­té­ne­té­ről itt olvas­hat­tok, míg hon­lap­ját itt talál­hat­já­tok. Férő­hely 2, 4 és 5 ágyas szo­bák­ban 23 ágy + 2 pót­ágy. A Téry-mene­dék­ház­ban jelen­leg 24 férő­hely van, hon­lap­ján a friss idő­já­rás­ról is tájé­ko­zód­ha­tunk. (A Haza­já­ró Egy­let tag­ja­i­nak mind­két ház­ban intéz­zük a szál­lás­fog­la­lást; hívd Jakab Sán­dort: 00421/908433762)

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Téry Ödön mene­dék­ház.)