Az Alföld keleti peremén, a Szalontai-síkon fekvő Nagyszalonta a 17. századig jelentéktelen partiumi községnek számított. A Köles-ér menti kis települést 1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem 300 hajdúnak adományozta, akik megalapították Szalonta városát. 1636-ra már vára is volt Nagyszalontának, amelyet azonban a török közeledtének hírére, II. Rákóczi György parancsára leromboltak. Az elmenekülő lakosság után csak egy csonka torony maradt, amely ma is a város jelképe. A pusztán maradt község csak a 18. század elejére népesült be újra, lakói főleg állattenyésztéssel foglalkoztak. Híressé azonban azon nagyjaink tették, akiknek itt ringott bölcsője.
Amennyiben egy séta során szeretnénk felfűzni Nagyszalonta központjának látnivalóit, érdemes az Aradi-út és a Petőfi utca sarkán álló Hajdú emlékműnél kezdeni. Ezt a település fennállásának 400. évfordulója alkalmából állította a város 2006-ban. A kettős kapu előtt két hajdú alakja látható, mögöttük a falon annak a 300 hajdúnak a neve, akiknek Bocskai István letelepedési jogot adott 1606-ban. Innen keletnek tartva, 200 méterre található a katolikus templom, majd újabb 250 méter múlva a Székely László park. A parkban a református templom mellett Kossuth és Bocskai társaságában állnak a város nagy szülöttjeinek szobrai. Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György és Kiss István mellett természetesen ott találjuk Arany Jánosnak egész alakos szobrát is. Arany ott ücsörög a róla elnevezett, múzeumként szolgáló Csonka-torony bejárata fölött is, amely a park túlsó végén található. Az Arany János múzeum hétfő kivételével minden nap 10-től 16 óráig várja a látogatókat.
A jelvényszerző mozgalom igazoló pontja a parkban álló Bocskai-szobor.
