Az öt sziklatorony alkotta Korona-hegy büszkén áll őrt a Dunajec áttörése felett. A legrövidebb utat választjuk meghódítására, vagyis Vöröskolostortól átkelünk a gyaloghídon Lengyelországba, Stromowce-Niznébe, és rácsatlakozunk a sárga jelzésre, amelyen 1 óra 20 perc az út az Okraglica 982 méteres csúcsáig. A kedves lengyel falut elhagyva a tájbaillő Háromkorona menedékháznál rendezzük sorainkat, majd leszurkoljuk a nemzeti parknak a belépőt. A lengyelek körében igen népszerű Pieninek jól kiépített ösvényekkel kényezteti a turistákat: a meredekebb szakaszokon szerpentin-lépcsők és korlátok segítik a kapaszkodást, a helyes irányt az igen sűrűn elhelyezett információs táblák mutatják. A 780 méteren fekvő Szopka-nyeregben váltunk a kék jelzésre, amelyen már csak fél óra az Okraglica. A csúcs kilátóteraszán 15 látogató tartózkodhat egyszerre, maximum tíz percig, de ott jártunkkor nem volt szükség a szabályok érvényesítésére, mert rajtunk kívül csak két lengyel turista volt fent. (Ellenben sok olyan képet látunk, ahol tömegek álltak sorba, hogy kiléphessenek a kilátó teraszára.) Lengyel barátainkkal aztán szóba is került közös történelmünk és a Vöröskolostor egykori szerzetese, Cyprián barát is. A legenda szerint ugyanis a polihisztor csuhás messze meghaladva korát, szárnyakat eszkábált magának és erről a csúcsról leugorva egészen a Tátráig repült, ahol kővé vált.
A 2632 méteres Lomnici-csúcs több mint ezer évig volt a Magyar Királyság legmagasabbnak hitt pontja. Persze, hogy a legmagasabbnak hitték, hisz a Szepességből bástyaként emelkedik ki. Aztán jött a modernség, meg a műszerek, és azok arra jutottak, hogy a Gerlachfalvi-csúcs bizony 23 méterrel magasabb a Lomnicnál. Odalett az első hely, de a népszerűség maradt a régi. Jöttek is messzi földről szerencsét próbálni a hegymászók. Közülük aztán a skót Robert Townson érte el először hivatalosan a csúcsot, 1793. augusztus 17-én. A derék skót aztán megmászta még a szomszédos Fehér-tavi-csúcsot is, majd leereszkedett Késmárkra. Betért az első vendégfogadóba, és elmesélte az összes vendégnek hol is járt aznap. Nagyot néztek erre az öreg cipszerek, hisz hallani lehetett mindenfélét ekkoriban, még valami jakobinus őrültségről is meséltek a nyugatról érkező kereskedők, de hogy valaki megmássza azt az égbenyúló ormot… Talán még egy hordót is csapra vertek, hisz az ilyesmit illik megünnepelni.
Ma hivatalosan csak felvonóval lehet feljutnia csúcsra: a Kőpataki-tó állomástól induló 15 személyes kabin 851 méter szint legyőzésével 1748 méter fesztávolsággal éri el a csúcsot, ezzel a drótkötélpálya hosszú ideig világviszonylatban is az első helyen állt szintkülönbség tekintetében. Felérve a csúcsra a csillagvizsgáló kutatóállomás épületébe érkezünk, amely körül kilátó épült ki. Dél felé a Szepesség dimbes-dombos tájéka, a többi irányban pedig a Tátra grandiózus sziklaalakzatai bűvölnek. Kelet felé a Bélai-Tátra mészkőgerince húzódik, nyugati irányba fordulva a Gerlachfalvi-csúcs, a Tátra csúcs, a Tengerszem csúcs és a Kriván is megmutatja magát. Közvetlenül alattunk a Tarpataki-völgy és végében az Öt-tavi katlan terpeszkedik. Ahogyan említettük, sokáig a Lomnicot tartották a Tátra legmagasabb csúcsának, erre utalnak korábbi nevei is. Szólították Vaternak, Grossvaternak és Königsbergnek is. Végül Greiner Lajos erdész mérései 1838-ban elhozták trónfosztását, de a Lomnic 2632m-es magasságával így is Tátra harmadik legmagasabb csúcsaként büszkén emelkedik a Szepesség fölé.
A tömegturizmus korában ma már nem olyan könnyű jegyet váltani a lomnici felvonóra, de lehetőség van online jegyvásárlásra. Erről itt olvashatsz bővebben, az online jegyvásárlást pedig itt intézheted.
Fotó: Scheirich László
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Lomnici-csúcs kilátója.)
