„A vidék ura egy vadászaton megsebzett egy szarvast. Az uraság nagy szelindek kutyája üldözőbe vette, de nem bírta utolérni. A kimerült kutya a Körös vizét átúszva leheveredett a folyóparton és elpusztult. Halálának helyét az emberek Nagy Szelindnek, azaz Nagyzerindnek nevezték el.”
Így szól a Fekete-Körös menti község eredetmondája. A tudósok már azt mondják, Koppány apja, Tar Zerind után kapta a nevét. 1241-ben a Váradot megtámadó Kádán tatár kán serege az Arad felé menekülő lakosság nyomába eredt, útközben kifosztva az útbaeső falvakat is. Feketegyarmat és Nagyzerind népe is részt vett ekkor a „nadabi sziget” tatár elleni védelmében. A Rákóczi szabadságharc is feldúlta, majd 1735-ben a zerindiek a békésiekkel szövetkezve, II. Rákóczi Ferenc Rodostóról való hazahívására készültek. Az Erdőhegy mellett gyülekező sereg, tábori papja Szilay János zerindi lelkész volt, akit elfogtak ugyan, de 1736. április 28-án büntetés nélkül elbocsátották. 1818 után, amikor József főhercegé lett a térség ura, sor került a határrendezésre is, amelynek során sok jó minőségű szántóföld helyett rosszabbakat mértek ki a jobbágyoknak. Az 1848-as jobbágy-felszabadító törvények a telkes jobbágyokat szabaddá tették, de a zsellérek ugyanúgy föld nélkül maradtak.
1849-ben a közeli Világoson tette le a fegyvert a magyar sereg az oroszok előtt, akik Nagyváradra, az orosz főhadiszállásra szállíttatták a foglyokat. Ide azonban csak Görgei és környezete jutott el, mert Paszkevics a honvédek letartóztatásának helyéül Sarkadot jelölte meg, amikor már a foglyok Szalontánál jártak. Közben azok egyharmada elszökött, a tiszteket pedig Zerinden szállásolták el. Augusztus 16-án délután 2 órakor a honvédtiszteknek és honvédeknek kihirdették Zerinden a Sarkadra történő indulás időpontját, a közlegények és altisztek szabaddá váltak. Ennek emlékére 2002. október 6-án Zerindi Amnesztia felirattal márványtáblát avattak a főtéren. Szájhagyomány szerint a szabadságharc idején egy éjszakát, egy templom körüli ház padlásán bujkált Jókai Mór, és elfogása előtt Kiss Ernő tábornok. Az aradi tizenhárom vértanú tiszteletére az 1930-as években Samu Gál Lajos, akkori kisbíró, a piactér mögé tizenhárom diófát ültetett, amelyekből néhány még napjainkban is él a Piactéren.
Földosztásra ismét, csak a rendszerváltás után, 1991-től került csak sor földosztásra, addig számos puszta, falu pusztult el Zerind határában, például Békás-Ősi-puszta, amelynek földjét a környező falvak felosztották egymás között. Minden határrésznek megvolt a maga funkciója, a sóskúti legelőn és a Sziki-kútnál legelt a falu csordája, Nagyhányóson a ménes és a gulya, Kétlaposnál az ökörcsorda, Disznókútnál a csürhe, míg a Kaszálón és a Hosszúréten a birka. A Cserépszínnél és a Libalegelőn a libák legeltek, ezek a zerindi kövér libák számos város piacain keresettek voltak.
Zerind egyik jellegzetes építménye a malom, amely még ma is működik, 2005-től van ismét magántulajdonban. A mai református templom az egykori Árpád-ház korabeli kápolna romjain épült. 1994-ben állították fel a református templom előtt a világháborús áldozatokat és a mindenkori hősöket megörökítő emlékoszlopot, de kopjafa emlékezik az 1956-os forradalom áldozataira is. A művészek által felajánlott és alkotótáborokban készült képekből álló zerindi galéria 1974-ben jött létre adományokból, az ország első falusi képtáraként… mert azokban a varázstalanító, lélekgyilkos 70-es években is hittek még a művészet csodájában. A galéria a Piactéren található.
Az 1989-es rendszerváltás után a népességapadás Zerinden is egyre nagyobb méreteket öltött, ennek oka az alacsony születésszám és a közeli városokba való költözés volt. A fokozatos lakosságcsökkenés azonban kezd megállni, és a rohamos Magyarországra vándorlás is csökkent. Egyre kevesebben költöznek be faluról városra, sőt inkább városról költöznek ki Zerindre. A sok vész ellenére megmaradt Nagyzerind erős magyar közössége, amelyet a helyi Ibolya néptánccsoport is kiválóan reprezentál.
Aki megéhezik, az a magyar kézben lévő Zerind Panzióban tud jó magyar ételeket enni.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Fekete-Körös partján álló református templom kertje.