A máramarosi hazajáró túra, idén szeptember 1-re esett. A 25 km-s táv megtételére 32-en vállalkoztunk. A legfiatalabb résztvevő egy 3 éves leányka volt, aki szüleivel és testvéreivel érkezett az anyaországból. Nagy megtiszteltetés, hogy Moys Zoltán és Schödl Dávid, a Hazajáró megálmodói és alapítói is eljöttek a megmérettetésre.

A máramarosszigeti hajdani Sport szálló parkolójából vágtunk neki a kihívásnak. A malomkerti hídon, az Iza folyón átkelve a 612 m magas Szalaván állta az útunkat. Meredek kaptatói, igen nagy erőfeszítést igényeltek. Mielőtt a tetőre értünk volna egy homokkő fal mellett haladtunk el, belsejében egy kis barlang található, valamikor a víz moshatta ki, mi csak úgy hívjuk, hogy Várlyuk. Bejárata évről-évre kisebb, már csak négykézláb lehet bemenni. A legenda szerint összeköttetésben állt a Gutin hegységgel. Pintye vitéz, a híres román betyár, aki Rákóczi oldalán a labancok ellen harcolt, ezen a járaton közlekedhetett.

A tetőn gyönyörű napsütés fogadott. A távolban a máramarosi bércek, halványan a Radnai- havasok, a Széples, a Lápos és a Gutin hegység kékes színben ékeskedtek. Útunkat az Ördögdomb felé vettük. Esztenák, legelésző tehenek, bárányok, almától roskadozó gyümölcsösök mellett haladtunk, útravalónak leszakítottunk egyet-egyet. Az Ördögdomb tetején a háborús időkből fennmaradt tüzérségi állás nyomai még mindig megtekinthetőek. A 779 m magas Egres-tető felé közeledve, az út egy bükkfa erdőn keresztül vezetett. Az erős napsütés után jólesett az árnyék. A hegy tetejére érve pazar kilátás fogadott. A Kőhát-hegység vulkanikus vonulata, a Tiszakő, Cigánykő, Kabalanyerge, Kopaszkő és a Péter-csúcs díszelgett előttünk. Innen már csak egy ugrás volt az egresi menedékház, ami a máramarosszigetiek kedvenc kirándulóhelye volt valamikor. Sugó felől már gépkocsival is meg lehet közelíteni. Miután kicsit kifújtuk magunkat és lábainkat megpihentettük mindenki jóízűen elfogyasztotta az ide felhozott elemózsiáját. A Hazajáró zászlóját, az Erdélyi lobogót és a Nemzeti lobogónkat magasba emelve, több csoportképet is készítettünk.

Visszafelé az út már könnyebb volt. A Szalavánról a Puskaporos híd felé vettük utunkat, a hegy ezen oldalából káprázatos panoráma tárult a hajdani vármegye központra, Máramarosszigetre. Majd a várost, az áradástól védőtöltésen végig sétálva elértünk a Malomkertbe és onnan a kiindulási ponthoz, a hajdani Sport szálló parkolójába. Emlékül mindenki hazavihetett egy általam komponált „Hazajáró dal” -t kivéve Bodri kutyát, aki egy nagy adag húskonzervet kapott jutalmul, amit jóízűen el is fogyasztott.

Külön köszönet mindazoknak, akik idén is részt vettek a máramarosi Hazajáró túrán, és mindenkinek gratulálok a teljesítményhez.

Ha a jó Isten megsegít jövőre újra találkozunk!
Tisztelettel, Jóna Bálint Máramaros Hazajáró Ispánja.