2024. augusz­tus 24. szom­bat­ján, gyö­nyö­rű idő­ben gyü­le­kez­tünk a dél-erdé­lyi Lupény köze­lé­ben, az immár hagyo­má­nyos Mader­s­pach Emlék­tú­rá­ra készül­ve, ame­lyen idén is közel 100 lel­kes haza­já­ró ter­mé­szet­já­ró vett részt. A csa­pat nagy része Erdély­ből és Magyar­or­szág­ról érke­zett, de Dél­vi­dék­ről és Fel­vi­dék­ről is szép szám­mal csat­la­koz­tak túrá­zók.

A túra a Kis-Retyez­át lábá­nál kez­dő­dött, ahol túra­ve­ze­tő­ink, Dob­ner Imi és fele­sé­ge Gyön­gyi ismer­tet­te a túra útvo­na­lát, és fel­ké­szí­tet­tek min­ket a vár­ha­tó nehéz­sé­gek­re, kihí­vá­sok­ra. A csa­pat lel­ke­se­dé­se már az indu­lás­kor érez­he­tő volt, meg­szü­le­tett az első cso­port­kép, majd neki­vág­tunk a hosszú emel­ke­dő­nek. A leg­fi­a­ta­labb részt­ve­vő ezút­tal a 10 éves dél­vi­dé­ki Fara­gó Zét­ény, míg a leg­idő­sebb, a 73 éves helyi tör­té­ne­lem­ta­nár, Bodó József vol­tak. Az erdő­ben halad­va Bodó tanár úr érde­kes tör­té­ne­te­ket mesélt Mader­s­pach Vik­tor­ról és a Mader­s­pach csa­lád­ról. A túra egy pont­ján meg­em­lé­kez­tünk a nem­rég elhunyt Mader­s­pach Kin­gá­ról, aki­nek még nagyon sok ter­ve lett vol­na a Zsil-völ­gyé­ben.

A vége­lát­ha­tat­lan emel­ke­dés után végül kiér­tünk az 1840 méte­ren talál­ha­tó Ple­sa tető­re, ahol a Retyez­át fes­tői orma­i­ban gyö­nyör­köd­het­tünk. Innen már a Kis-Retyez­át gerin­cén halad­tunk, tör­pe­feny­vest kerül­get­ve és szik­la­éle­ket meg­mász­va, míg elér­tük a 2081 méter magas Pilue-csú­csot. A lát­vány magá­ért beszélt és míg táj­ban gyö­nyör­köd­tünk, elfo­gyasz­tot­tuk a magunk­kal hozott ele­mó­zsi­át is. Meg­szü­let­tek a csúcs­fo­tók, majd hosszas és nehéz eresz­ke­dés kez­dő­dött a Szko­ro­ta-völ­gyön keresz­tül. Bár a túra a maga 17 kilo­mé­te­ré­vel nem volt kiemel­ke­dő­en hosszú, az 1300 méte­res le-fel szint­kü­lönb­ség min­den részt­ve­vő lábá­ban érző­dött a nap végé­re. A túra cél­já­ban a Len­gyel, Orosz, Stá­nitz csa­lád és Sza­bó Éva által készí­tett finom gulyás­sal pótol­tuk az elhasz­nált ener­gi­án­kat.

Az estét ünne­pé­lyes okle­vél­osz­tás­sal zár­tuk, ame­lyet egy külön­le­ges kul­tu­rá­lis prog­ram elő­zött meg. A dél­vi­dék­ről érke­zett Fara­gó csa­lád gyer­me­kei, Luca, Zét­ény és Zsely­ke ver­sei, vala­mint a cite­ra, hege­dű és furu­lya elő­adás­sal vará­zsol­tak el min­ket.

Köszön­jük min­den­ki­nek, aki részt vett a túrán, és várunk jövő­re is min­den­kit egy újabb közös kalan­do­zás­ra!