Szebb napo­kat is látott a római kor óta lakott Tor­da. A város ma már csak töre­dé­ke­i­ben őrzi emlé­két azok­nak az évszá­za­dok­nak, ami­kor még – főleg a sónak köszön­he­tő­en – nem­csak Erdély, de a Magyar Király­ság egyik köz­pont­ja volt.

A közép­kor­ban és a kora újkor­ban kulcs­fon­tos­sá­gú sze­rep jutott Tor­dá­nak, hiszen a plé­bá­nia­temp­lom­ban össze­sen 127 ország­gyű­lést tar­tot­tak, melyek közül a leg­hí­re­sebb az 1568-as. Ekkor mond­ták ki a négy bevett val­lás (a római kato­li­kus, az evan­gé­li­kus, a refor­má­tus és az uni­tá­ri­us) sza­bad val­lás­gya­kor­lá­sát.

Tor­dán is van mit keres­nie az ide­lá­to­ga­tó haza­já­ró­nak. A Wes­se­lé­nyi-ház­ban szü­le­tett a magyar roman­ti­kus iro­da­lom apos­to­la, Jósi­ka Mik­lós báró. Róla nevez­ték el a jövőt épí­tő magyar­ság egyik szel­le­mi bázi­sát, az elmé­le­ti líce­u­mot is.

1849 júli­u­sá­ban tör­tént hogy egy kis csa­lád érke­zett az ótor­dai refor­má­tus pap­lak­hoz. A csa­lád­fő fele­sé­gét és kis­fi­át a refor­má­tus lel­kész­re bíz­ta, aztán tovább sie­tett, hogy csat­la­koz­zon Bem sereg­éhez. De hiá­ba vár­ták vissza, Pető­fi Sán­dor örök­re eltűnt a seges­vá­ri harc­me­zőn…

1944 őszén a II. világ­há­bo­rú egyik leg­vé­re­sebb ütkö­ze­te zaj­lott hatá­rá­ban, ami­kor a magyar és német erők váll­vet­ve küzd­ve egy hónap­ra meg­akasz­tot­ták az áru­ló romá­nok­kal az ország­ra törő szov­jet Vörös Had­se­reg elő­re­nyo­mu­lá­sát. A tor­dai csa­tá­ban több mint 2500 magyar halt hősi halált.

A tor­dai sóbá­nyá­ból szár­ma­zó só jó 13 mil­lió évvel ezelőtt kelet­ke­zett, ami­kor az Erdé­lyi-meden­ce ősi ten­ge­ré­nek fene­kén lera­kó­dott. A tor­dai sóré­teg átlag­vas­tag­sá­ga 250 méter, de a gyű­rő­dés köz­pon­ti részén meg­ha­lad­ja az 1200 métert is. A kiter­me­lés a róma­i­ak ide­jén kez­dő­dött, a Magyar Király­ság­ban virág­zott, majd a 19. szá­zad­ban hanyat­lott, míg­nem 1932-ben bezár­ták a bányát és csak hat évti­zed múl­tán nyi­tot­ták meg újra, gyó­gyá­sza­ti és turisz­ti­kai célok­ra. A fel­szín alat­ti mik­ro­klí­ma főleg a lég­ző­szer­vi meg­be­te­ge­dé­sek­re javal­lott, de egész­sé­ges ven­dé­gek­nek sem árt egy kis moz­gás oda­lent, nem beszél­ve a külön­le­ges lát­vány­ról.

A kör­nyék leg­is­mer­tebb lát­vá­nyos­sá­ga a Tor­dai-hasa­dék. Kelet­ke­zé­sét a tudo­mány a Hes­dát-patak rová­sá­ra ír, de mi, magya­rok jól tud­juk: itt Szent Lász­ló hite repesz­tett hegyet.

3 kilo­mé­ter hosszan és 300 méter mélyen hasadt meg a föld, olyan varázs­la­tos mik­ro­vi­lá­got teremt­ve, ahol közel 1000 féle-faj­ta növény él, olya­nok is, amik sehol más­hol Euró­pá­ban. Amíg buj­do­sók mene­dé­ke volt, még jól is jött elzárt­sá­ga, aztán a turis­ta­ság meg­je­le­né­sé­vel ez a szur­dok is az EKE nyo­mán lett átjár­ha­tó­vá.

A bérc­fa­lak­ban 32 fel­tárt bar­lang van, közü­lük a leg­is­mer­teb­bek az egy­más­sal szem­ben táton­gó Kis- és Nagy-Bali­ka.

A Tor­dai-hasa­dék első mene­dék­há­zát az Erdé­lyi Kár­pát Egye­sü­let 1894-ben épí­tet­te. A hasa­dék kele­ti végé­ben a mos­ta­ni turis­ta­há­zat 1935-ben avat­ták fel.

Tor­da­túr hatá­rá­ban két kis for­rás­ba bot­lunk. Az egyik ter­mé­sze­te­sen Szent Lász­ló­ról kap­ta a nevét, hiszen a nép­hit sze­rint szent kirá­lyunk lová­nak nyo­ma lát­szik azon a kövön, ahol a for­rás fakad.

A Kőcsor­gót még a róma­i­ak fedez­ték fel, amit víz­ve­ze­ték­kel vezet­tek be váro­suk­ba.

Tor­da fölött nyu­gat­ra, fél­úton a Tor­dai- és a Túri-hasa­dék között talál­ha­tó Szind. A falu ősi­sé­gét iga­zol­ja 13. szá­za­di temp­lo­ma, ahol az uni­tá­ri­us magya­rok gya­ko­rol­ják a hitü­ket.

A II. világ­há­bo­rú ádáz har­cai Szin­det is érin­tet­ték. A falu kör­nyé­kén 1944 őszén hősi halált halt hon­vé­de­ink előtt a temp­lom­kert­ben talál­ha­tó emlék­osz­lop­nál hajt­ha­tunk fejet.

A fogyat­ko­zó magyar uni­tá­ri­us egy­ház­köz­ség a hiten kívül már csak a falu ked­ve­ző fek­vé­sé­be kapasz­kod­hat. Nem is tét­len­ked­tek: az Erdé­lyi Kár­pát Egye­sü­let kolozs­vá­ri osz­tá­lyá­val össze­fog­va a több mint 100 éves pap­la­kot sokak önkén­tes mun­ká­já­val turis­ta szál­lás­hellyé ala­kí­tot­ták.

Ezt a hasa­dé­kot a Rákos –patak ala­kí­tot­ta ki. Közel 2 kilo­mé­ter hosszan tört utat magá­nak a Pet­er­di-tető, a Kőhegy és a Kop­pánd-tető között. Az 1905-ben fel­ava­tott, a hasa­dé­kon átke­lő turis­ta­ös­vényt Czá­rán Gyu­lá­nak köszön­het­jük, amit az EKE kolozs­vá­ri osz­tá­lya azóta is gon­doz.

A Hes­dát-patak nyo­má­ban halad­va elér­jük a szik­la­szű­kü­let­ben lezu­ha­nó Csu­kás-víz­esést. Az alat­ta fek­vő tó nyá­ron kivá­ló hely egy kis für­dő­zés­re.