Temesköz — Temesvár és vidéke
Hazajáró műsorok

Temesköz — Temesvár és vidéke

185. rész
"Magyarország délkeleti részén, termékeny sík vidéken vagyunk, melynek beláthatatlan térségein szabadon kéjeleghet a szem és szabad szárnyalással csaponghat a képzelet. A kilátás egész odáig terjed, a hol a kék égbolt a földdel ölelkezik. Sugár templomtornyok, népes falvak, szétszórt tanyák, legelő nyájak és viruló rétek váltakoznak a gondosan mívelt szántóföldekkel."
Szentkláray Jenő: Temesvár és vidéke (1891)

Nevez­zük csak régi nevén Temes­köz­nek ezt a Maros, Tisza és Duna ölel­te tájé­kot, a Temes és a Béga öntöz­te rónát, ami­be még egy évez­re­de Ajtony vezér szúr­ta le kard­ját. Népe, a magyar a közép­kor­ban fel­vi­rá­goz­tat­ta, s őriz­te déli határ­vi­dé­két. A hon­vé­de­lem áldo­za­tok­kal járt: a török hábo­rúk­ban elnép­te­le­ne­dett, a Habs­burg alatt Teme­si Bán­ság lett. Ekkor köl­töz­tek romá­nok, szer­bek, majd néme­tek e vidék­re. Aztán vissza­tért a király­ság­hoz, s haza­tér­tek a magya­rok is. De alig telt el egy újabb évszá­zad, s Romá­ni­á­hoz csa­tol­ták. Így lett, hogy ősi emlé­ke­ink­ből nem sok maradt, még­is, nem­csak a múlt­ban, de a jelen­ben is helyünk van ide­lent, a Temes­köz­ben.

Látnivalók / Délvidék / Bánság

Temes vár­me­gye egy­ko­ri köz­pont­ja Temes­vár. A város min­den szeg­le­te a dicső magyar múlt­ról árul­ko­dik. A bel­vá­rost a szá­zad­for­du­lón épült sze­cesszi­ós épü­le­tek éke­sí­tik, közöt­tük is a leg­szebb a Bruch-palo­ta. Mel­let­te a régi Vár­me­gye­há­za, a későb­bi barokk palo­ta áll, szem­ben pedig a monu­men­tá­lis kato­li­kus szé­kes­egy­ház. A római kato­li­kus csa­ná­di püs­pök­ség 1737-ben köl­tö­zött Temes­vár­ra. A püs­pök­nek hama­ro­san szép palo­ta is épült.

Rit­ka már a magyar szó, pedig volt idő, ami­kor világ­ra­szó­ló magya­rok kop­tat­ták a város utcá­it. Itt volt had­mér­nök Bolyai János, de itt szü­le­tett Komá­rom dicső védő­je, Klap­ka György is, aki a kiegye­zés után Temes­vár ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­je lett.

Temes­vár nem­csak egy­há­zi és köz­igaz­ga­tá­si, de fon­tos kul­tu­rá­lis köz­pont is. Az 1875-ben épült Nem­ze­ti Szín­ház épü­le­té­ben ma német, román és magyar szín­tár­su­lat is műkö­dik.

A szín­ház köze­lé­ben áll a vár­kas­tély, amely egy­kor Károly Róbert király, majd Hunya­di János teme­si főis­pán szék­he­lye volt, majd kaszár­nya­ként is hasz­nál­ták.

A kiegye­zés utá­ni kor­sza­kot idé­zi a temes­vá­ri pol­gá­rok egy­ko­ri kor­zó­ja, a Lloyd sor is. A meg­nyí­ló tér iko­ni­kus épü­le­te az impo­záns Lloyd-palo­ta.

A Béga pata­kon átkel­ve újabb tör­té­nel­mi hely­szín­re érünk. A fel­té­te­le­zé­sek sze­rint itt végez­ték ki 1514-ben Dózsa Györ­gyöt, mely­re egy magyar nyel­vű emlék­táb­la hív­ja fel a figyel­met.

A Mária tér mel­lett áll a refor­má­tus temp­lom, ahol a közel­múlt egy dicső­nek indult, de dics­te­len­né vált tör­té­nel­mi ese­mé­nye kirob­bant. Innen indult 1989-ben a kom­mu­nis­ta rend­szert meg­dön­tő nép­fel­ke­lés. Érde­kes­ség, hogy a temp­lom egy bér­ház első eme­le­tén talál­ha­tó.

Kirá­lyi kas­té­lyok és főúri palo­ták helyett a szór­vány­ba került magyar közös­ség egyik fel­leg­vá­ra a Bar­tók Béla líce­um, ami az okta­tá­son és neve­lé­sen túl a magyar öntu­dat erő­sí­té­sét is szol­gál­ja.

Bővebben...

Elkél Isten sege­del­me a Vaja nem­zet­ség ősi fész­ké­ben, Berek­szón is. A temp­lom sír­kert­jé­ben Vuko­vics Sebő nyug­szik, ha nyu­god­hat egy­ál­ta­lán ide­gen­né lett szol­ga­föld­ben, egy ilyen élet­út­tal a háta mögött. Temes vár­me­gye egy­ko­ri alis­pán­ja az 1848–49-es sza­bad­ság­harc­ban Dél­vi­dék kor­mány­biz­to­sa volt, majd a Sze­me­re kor­mány igaz­ság­ügyi minisz­te­re lett. Vilá­gos után bir­to­ka­it elko­boz­ták, Ang­li­á­ba emig­rált, de a kiegye­zést köve­tő­en haza­tért vissza­ka­pott berek­szói bir­to­ka­i­ra, és itt töl­töt­te éle­te hát­ra­le­vő éve­it.

Bővebben...

Közép­ko­ri ere­de­tű tele­pü­lés Papd, ami azon kivé­te­les fal­vak közé tar­to­zik, ame­lyek nem pusz­tul­tak el a török hódolt­ság alatt. A föld­bir­to­kos Csá­vos­sy csa­lád sar­ja, báró Csá­vos­sy Gyu­la a fel­tá­ma­dás hité­vel emel­tet­te 1860-ban, még­is az elmú­lás jel­ké­pe lett az esz­ter­go­mi bazi­li­ká­ra emlé­kez­te­tő kato­li­kus temp­lom, ami a Csá­vos­syak vég­ső nyug­he­lye is egy­ben. Ez a kifosz­tott, meg­gya­lá­zott, omla­do­zó mau­zó­le­um inkább tűnik hábo­rús emlék­nek, még­is a bol­dog­ta­lan béke­idők áldo­za­ta lett. Gyü­le­ke­zet híján már csak Isten kegyel­mé­ben bíz­hat, ahogy meg­ko­pott fel­ira­ta is hir­de­ti: „Isten sege­del­me marad­jon min­den­kor velünk.”

Bővebben...

A Tele­ki csa­lád közép­ko­ri bir­to­ka Óte­lek, amely a török alatt tel­je­sen elpusz­tult, majd a 18. szá­za­di folyó­sza­bá­lyo­zás után újra­te­le­pült a Béga mel­lett. Óte­lek ma is dön­tő több­sé­gé­ben magyar, amely rit­ka­ság­szám­ba megy a Temes­köz­ben. A temp­lom és az isko­la. Ahogy a Kár­pát hazá­ban min­den­hol itt is ez kell a meg­ma­ra­dás­hoz. A temp­lom, ami 1885-ben épült Szent Kereszt tisz­te­le­té­re, hogy az óte­le­ki­ek évszá­za­dos áldo­zat­vál­la­lá­sá­ra emlé­kez­tes­sen. És az isko­la, ahol meg kell becsül­ni min­den magyar nyel­ven tanu­ló nebu­lót.

Bővebben...