"Magyarország délkeleti részén, termékeny sík vidéken vagyunk, melynek beláthatatlan térségein szabadon kéjeleghet a szem és szabad szárnyalással csaponghat a képzelet. A kilátás egész odáig terjed, a hol a kék égbolt a földdel ölelkezik. Sugár templomtornyok, népes falvak, szétszórt tanyák, legelő nyájak és viruló rétek váltakoznak a gondosan mívelt szántóföldekkel."
Nevezzük csak régi nevén Temesköznek ezt a Maros, Tisza és Duna ölelte tájékot, a Temes és a Béga öntözte rónát, amibe még egy évezrede Ajtony vezér szúrta le kardját. Népe, a magyar a középkorban felvirágoztatta, s őrizte déli határvidékét. A honvédelem áldozatokkal járt: a török háborúkban elnéptelenedett, a Habsburg alatt Temesi Bánság lett. Ekkor költöztek románok, szerbek, majd németek e vidékre. Aztán visszatért a királysághoz, s hazatértek a magyarok is. De alig telt el egy újabb évszázad, s Romániához csatolták. Így lett, hogy ősi emlékeinkből nem sok maradt, mégis, nemcsak a múltban, de a jelenben is helyünk van idelent, a Temesközben.