Telecska — Bácska szívében
Hazajáró műsorok

Telecska — Bácska szívében

170. rész
"Bácska bár egészben sík földnek mondható, külső képe annál kellemesebb, mivel van felföldje is: A megye északi felében az a széles, hullámos földhát, melyet általában Telecskának neveznek. Szélei a Ferenc-csatorna mentén majdnem a Tiszáig húzódnak, megjelölvén a határt, a meddig egykor a Duna meg a Tisza árjai kalandoztak. E földmívelésre és baromtenyésztésre egyaránt alkalmas terület ősidőktől fogva kedvelt tanyája volt a különféle vándornépeknek."
Badics Ferenc: A Bácska (1891)

Vál­to­za­tos fel­szí­ni for­mák­kal nem­csak a Kár­pá­tok bér­ce­in talál­koz­hat a Haza­já­ró. A vég­te­len­be vesző bács­kai síkot eny­hén meg­tör­ve – mint­ha egy tóba kavi­csot dob­tak vol­na – lágyan hul­lám­zik a Telecs­ka homo­kos-löszös domb­vi­dé­ke. A ter­mé­sze­ti érté­kek­ben bővel­ke­dő lösz­hát­ság a Magyar Király­ság gaz­dag, sűrűn lakott, kivá­ló gabo­na­ter­mő vidé­ke volt. Aztán a török pusz­tí­tá­sok­ban elnép­te­le­ne­dett tájé­ka­i­ra szer­bek tele­pül­tek. A 19. és 20. szá­zad véres csa­tá­ro­zá­sai újabb súlyos csa­pá­so­kat mér­tek az itt élő hon­fi­tár­sa­ink­ra. A telecs­kai lan­kák alatt, a Ferenc-csa­tor­na men­tén fek­vő magyar köz­sé­gek az évti­ze­des elnyo­más, a hábo­rúk és az elván­dor­lás okoz­ta tra­gé­di­ák után las­san ébre­dez­nek.

Látnivalók / Délvidék / Bácska
Bácsfeketehegy

1785-ben 210 nagy­kun­sá­gi refor­má­tus magyar csa­lád tele­pe­dett le Bács­fe­ke­te­he­gyen. Isko­lát szer­vez­tek és fel­épí­tet­ték Dél­vi­dék egyik leg­na­gyobb refor­má­tus temp­lo­mát. A sza­bad­ság­harc ide­jén a szer­bek elől mene­kül­ni­ük kel­lett, ezt hív­ják ma is Mária napi sza­la­dás­nak. A világ­há­bo­rúk is meg­vi­sel­ték a feke­te­he­gyi magyar­sá­got. A közös­sé­get a dél­vi­dé­ki refor­má­tu­sok első püs­pö­ke, Ágos­ton Sán­dor vezet­te át a Tri­a­nont köve­tő vész­kor­sza­kon.

Pedig a sze­líd táj csak arra várt min­dig, hogy a béké­sebb idők­ben kiak­náz­zák érté­ke­it. A löszös ter­mő­föld gyü­mölcs-ter­mesz­tés­re is kivá­ló. Sző­lőt is ter­mel­nek itt, de Bács­fe­ke­te­hegy leg­főbb jel­leg­ze­tes­sé­ge a korán érő meggy, amely­ből a helyi Hor­kai csa­lád kivá­ló minő­sé­gű pálin­kát, helyi nép­nyel­ven mond­va, tar­gyit készít.

Bővebben...
Szenttamás

Szent­ta­más hatá­rá­ban fel­újí­tott kereszt hir­de­ti az örök­lé­tet. Eze­ket a keresz­te­ket főleg a 18. szá­zad­ban állí­tot­ták a hívek utak men­tén és más neve­ze­tes helye­ken. A helyi Embe­ri Jogi Köz­pont sor­ra újít­ja fel őket, mert, ahogy hir­de­tik: tör­té­nel­mi, nem­ze­ti múl­tun­kat rep­re­zen­tál­ják, ame­lyek tanús­kod­nak fel­me­nő­ink haza­sze­re­te­té­ről és keresz­tény hité­ről. A köz­pont szék­he­lye a régi And­rócz­ky kúria.

Bővebben...
Verbász

A XIX. szá­zad­ban még a vár­me­gye egyik leg­gaz­da­gabb mező­vá­ro­sá­nak virág­zó szel­le­mi éle­te már a múl­té. Az evan­gé­li­kus és refor­má­tus temp­lo­mok között ékte­len­ke­dő jugo­szláv par­ti­zán­em­lék­mű mind­járt választ ad a miért­re. „Az Istent fél­jé­tek, a királyt tisz­tel­jé­tek, a test­vé­re­ket sze­res­sé­tek.” Ami­kor a néme­tek e soro­kat a temp­lom épí­té­se­kor, 1820-ban a falá­ra vés­ték, még nem tud­hat­ták, hogy a vörös hor­dák gyű­lö­le­te elsö­pör min­dent, ami szent, és vele a leg­drá­gáb­bat, utód­ja­ik éle­tét is. Az evan­gé­li­kus temp­lom hívek híján azóta is pusz­tul, a refor­má­tu­so­ké belül már meg­újult, de úgy tűnik, las­san vásik el az a vörös csil­lag és az esz­me is, amit hor­do­zott.

Bővebben...