Zsolna első virágkorát a tatárjárás után, a sziléziából jött németek hozták el. A középkorban a várost Magyarország Nürnbergjének is nevezték, ezt tükrözik a főtér régi polgárházai. Aztán elpárologtak innen a szorgos németek, amihez hozzájárultak a husziták is, akik az 1430-as években kétszer is felégették a várost. Ma már persze magyar szót is csak elvétve hallunk errefelé.

Az Árpád-kori királyi vár helyén, a várdombon a 15. században már a Szentháromság székesegyház, a mai plébániatemplom hirdette Isten dicsőségét. És hogy a zsolnai harang szava minél távolabb elérjen, erről tett Podmaniczky Rafael uraság, aki 1540 körül felépíttette a reneszánsz Burián-harangtornyot.

A ma is álló, 13. századi Szent István király templomot a századok során többször átépítették, de máig őrzi az alapító emlékét. A régi rege szerint első szent királyunk rendelte el a templom építését a lengyel király ellen vívott csata emlékére.

Budatin várának történetét a Balassák kezdték írni a 13. században, az öregtorony felhúzásával. Csák Máté is befészkelte magát ide, majd Zsigmond király leromboltatta. Az 1400-as években már a Szúnyogh családot találjuk itt, akik az erődöt kastéllyá bővítették. A 18. századtól a Csákyaké lett, akik tovább csinosították. 1848-ban, amikor a szlovák csapatok az osztrákok mellé álltak, a magyar sereg jól elverte őket. Aztán jött Götz osztrák tábornok és bosszúból felgyújtotta a várat. Kaszárnya lett, majd az utolsó magyar birtokos, Csáky Géza 1930-ban felújította. Ha tudta volna, hogy 15 év múlva új, múlt pusztító szelek jönnek és a csehszlovák kommunisták elűzik innen családját. Hát, így lehet Budatin ősi vára ma a drótostótok múzeuma.

A Cibulnik kúpján gubbaszt Zsolnalitva vára. A Balassák építtették az 1200-as évek végén. 1321-ig Csák Máté birtokolta. Az 1430-as évek elején huszita rablóbandák is fosztogattak errefelé, birtokolták is a várat és utána Luxemburgi Zsigmond verte őket ki, véglegesen. Utána a Szapolyiéké is volt jó ideig. 1474-ben Mátyás király leghűségesebb vazallusának, Kinizsi Pálnak adományozta, kinek címere még ma is látható. A 16. század közepén a Thurzók kezére került. A kuruc harcok után a vár elvesztette jelentőségét, így a 18. századtól folyamatosan pusztul.

A tatárjárás pusztításából okulva IV. Béla király országszerte kővárak építésébe kezdett. A Szulyói hegyvidék egyik jól védhető, meredek sziklaszirtjére építettek fel Farkas fia Tolus Ricsó várát, amit a századok során többen is birtokoltak. Volt, hogy Csák Máté oligarchái, volt, hogy a magyar király birtokolta, volt, hogy rabló hadjáratok indultak innen, volt a huszitáké is, majd Luxemburgi Zsigmond, magyar király a feleségének adományozta. Szapolyai János magyar király, 1536-ban, Podmanicky Jánosnak és a Rafael testvéreknek adományozta.  De miután átálltak a Habsburg oldalra, elkezdték fosztogatni a környéket, és még pénzhamísítás is folyt a falai között. Az 1570-es években már Thurzó Ferenc volt nyitrai püspöké volt a birtok. Az 1670-es évek óta gazdátlanul áll.

A Ricsóváralja felett elterülő hegység központi részéből, a Rohács, vagyis Szarvas csúcs alól pazar a kilátás. Mint az óriások arénája, úgy fest innen a három oldalról sziklás gerincek övezte szulyói völgykatlan, közepén Szulyóváraljával, fölötte a Szulyó várát hordozó sziklaormokkal. A távolban még a Manin csúcsok is ott figyelik, hogy küzd a katlan mélyén a múlt a jelennel.

A piros jelzésen tovább haladva a Szakáll-csúcs oldalában testközelből is megismerkedhetünk a sziklaóriásokkal.

A Szulyó-hegyek kétágú villára hasonlító gerinc nyugati ágán folytatjuk utunkat Szulyó vára felé, amit a zöld jelzésen haladva érünk el. Szűk és meredek sziklalépcső járat visz fel a Szulyói várba, amelynek csekély maradványait alig lehet megkülönböztetni a környező szikláktól.

A középkorban a Szulyovszky család birtokolta, de csak veszély esetén jöttek fel a menedékvárba. Az ostromok is elkerülték nehezen megközelíthető falait, így még a 18. században is igen jó állapotban volt. Aztán miután a faluban megépült a főúri kastély, a sasfészket végleg elhagyták birtokosai, mígnem a magányos erődöt 1763-ban egy tűzvész végleg felemésztette. Azóta a sziklákkal és a múlt emlékeivel együtt porladoznak maradékai.

A zöld jelzésű tanösvény a természet egy újabb csodás alkotásához vezet. A Szulyói-hegycsoport egyik legszebb sziklaképződménye a 13 méter magas Gótikus kapu.

A Patuch nyereg irányjelző táblája a zöld jelzésre terel minket, ami meredeken visz fel a Zsibrid csúcsára. A tanösvényen ereszkedve a kővilág újabb ikonikus alakja esik utunkba. Isten tudja, meddig tűri még a hatalmas Buzogány-szikla a szelek és vizek marcangolását.