"Éjszak felé az egyre magasabbra meredő hegyeket sűrű erdőségek borítják, lombos erdők, a legéjszakibb részen fenyvesek is. Csak a Selmeczbányát körűlölelő hegyek egy része kopasz még. E meztelen ormokat tekinthetjük az egész hegycsoport törzsének. Innen ágaznak ki a fő völgyek minden irányban. E részen az egész vidék valóban csupa hegy-völgy. A selmeczbányai hegycsoportban legmagasabb a Szitnya hegye, melynek kopasz tetejéről messze terjedő gyönyörű kilátás nyílik."
Kedvet kapva Sajó Sándor szavaitól a széles Felvidék legnagyobb kiterjedésű vulkáni hegységébe, az Ipoly és a Garam között elterülő Selmeci-érchegységbe indul a Hazajáró. Igaz, hogy a táj mai arculata jócskán erodálódótt: a selmeci ősvulkán tűzhányói már évmilliók óta pihennek; az utóvulkáni működésből fakadó ércesedési folyamat kincseit, az aranyat és az ezüstöt már régóta nem bányásszák; a legmagasabb csúcson, a jellegzetes Szitnyán sem működik már a régi turistaház; és a hegység szívében elterülő varázslatos Selmecbányáról is kikopott már a magyar élet… Mégis itt vagyunk, hogy segítségül hívva a felvidéki tájék egykori és mai népszerűsítőit, megismerkedjünk a Selmecet körülölelő hegyekkel, és ha kell, a föld alól is felkutassuk a régi magyar emlékeket…