„Berethalom szépen épült vagyonos szász lakosságú nagyközség. Városi kiváltságait Nagy Lajos és Zsigmond királytól kapta. Mint virágzó iparos és kereskedő város sokáig versenytársa volt Medgyesnek, hogy melyik legyen a szék főhelye. A győztes 1553-ban végleg Medgyes lett, de két évtizeddel később az egyházi téren mégis csak Berethalom nyerte el a pálmát. 1572-ben papját, Ungler Lukácsot, evangelikus püspökké választották s így maradt aztán majdnem 300 éven át püspöki székhely.” (Pildner Ferenc: Nagy-Küküllőmegye, 1901)
A püspöki székhely költségei, a látogatók ellátása, a katonai beszállásolások és rekvirálások elszegényítették a várost. Sok lakója menekült el a magas adóterhek miatt. 1704-ben a kurucok ostromolták, majd rabolták ki az erődtemplomot. 1705-ben hat héten keresztül táborozott határában Forgách Simon tizenhatezres kuruc serege. 1848–49-ben férfilakossága Puchner oldalán vett részt a polgárháborúban, de mindkét hadviselő fél megsarcolta. 1867-ben aztán a püspöki székhelyet visszahelyezték Nagyszebenbe, majd a mezővárosból nagyközség lett, de a kegyelemdöfést itt is a kommunizmussal megterhelt 20. század hozta el. A kényszerű deportálások és az önkéntes kivándorlás után 1997-ben végleg megszűnt evangélikus egyházközsége. Ma már csak évente egyszer jönnek el ide a szászok erdélyi világtalálkozójukra, miközben 1984 óta kétévenként tartják meg a németországi Heilbronnban a berethalmi szászok találkozóját.
Ám Berethalom Nagyboldogasszonynak szentelt Árpád-kori erődtemploma ma is úgy tündököl a domb tetején, mint fénykorában. 1486-ban már biztosan erődített volt, mert Mátyás ekkor lakói harmadát felmentette a hadba vonulás alól, hogy a településen álló várat őrizhessék. A munkával 1524-ben készültek el, erre utalnak kapuja felett II. Ulászló és Szapolyai János címerei. Tornyai közül a legérdekesebb a Katolikus torony, melyben a reformáció után kaptak egy kis kápolnát a katolikus valláshoz ragaszkodó berethalmiak. A templom északnyugati oldalán az óratorony (Stundenturm) látható. A Mauzóleumtorony a szász püspökök végső nyughelyét őrzi. Az apró Scheidungshaus meg arra szolgált, hogy a közösség ide zárta a válást fontolgató házaspárokat. Két hetet kellett eltölteniük egy ágyban, egy asztalnál, egy étkészlettel. Négy évszázad alatt – írd és mondd – egyetlen pár akadt, akik a válás mellett döntöttek. A belső és a középső falgyűrű találkozásánál áll a nyugati kaputorony (Rathausturm), amelyben a városháza is működött. Itt végződik a régi kocsibejáró, amelyet belső szakaszán, a Rathausturm és a Szalonna-torony (Speckturm) között ma is mindkét oldalról fal határol. A Szalonna-toronyig a kocsik a külső falgyűrű déli kaputornyán keresztül jutottak be. A gyalogos bejárat a templomerőd túlsó, északnyugati végében nyílik. A középső és a belső fal között ide 1795-ben építettek lépcsőt, amelyet 1845-ben fedtek be faszerkezettel. Az erődöt a domb lábánál, az északkeleti szakasz kivételével még egy külső falgyűrűvel is megerősítették, amelyet három bástya és két torony védett.
A templom hálóboltozatos szentélye a fényes középkort idézi, csakúgy, mint hatalmas szárnyasoltára és misztikus falképei. A templomtérben helyezték el a berethalmi céhek megmaradt zászlóit. Az 500 éves sekrestyeajtó tizenöt zárból álló szerkezete nem csoda, hogy aranyérmet nyert az 1900-as párizsi világkiállításon. És az sem, hogy Berethalom világörökségi címmel büszkélkedhet. Hosszan lehetne még sorolni kivételes értékeit, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy a templom nem pusztán egy bámulatra méltó, de élettelen múzeum, hanem egy olyan megszentelt hely, amely Isten dicsőségét hirdeti a mai napig.
Erdély legjelentősebb erődtemploma télen 11:00 és 15:00 óra között, nyáron 11:00 és 17:00 óra között van nyitva, kivéve a hétfői napot. Belépődíj: 15 lej.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a templom alatti tér.
