A Medgyes melletti Nagyekemezőn még olyan nem mindennapi dolgok is előfordultak, hogy földgáz tört fel a föld alól. Mindez 1933. július 11-én történt. A 600-700 méter mélységből felszivárgó földgáz két nap múlva lángra is lobbant. A kezdetben hetven méter magas lángoszlopban több éven keresztül napi kb. 14 millió m³ gáz égett el, és egy korabeli visszaemlékezés szerint a tűz „mint óriási fáklya, fél Erdélyt bevilágította”.
De Nagyekemező neve körül is kialakult némi mizéria: magyar neve egyértelműen szántóföldre utal. Német nevét a nagyszebeni prépostság tulajdonlása után kapta, a német Propst ugyanis ‘prépost’-ot jelent. Eredeti román neve a németből alakult ki, mivel azonban a román proști ostobákat jelent, ezért a neve Nagyostobafalvaként értelmezhető. Ezért a románok inkább egyszerűen elnevezték a települést Tarnavának, ami a Küküllő román neve.
Mielőtt a szász telepítésű falu a nagyszebeni prépostság birtoka lett volna 1359-ben, a településtől nyugatra már volt egy népvándorláskori földvár, amit az Árpád-korban is földvárként használtak eleink. A nagyszebeni prépostság 1424-es megszüntetése után Nagyekemező hovatartozása majd négyszáz éven keresztül viták tárgyát képezte. Mátyás ugyan 1469-ben elrendelte, hogy a prépostság egykori falvai a Királyfölddel együtt adózzanak, de Nagyszeben tanácsa már 1494-ben panaszt emelt amiatt, hogy a falut Küküllő vármegye adóztatta. Ezután rendelettel töröltették a vármegye adójegyzékéből, de a szabad szász falvaktól eltérően jobbágyfalu maradt, és az Erdélyi Fejedelemség korában már ismét Küküllő vármegyéhez számították. Az 1780-as években került Medgyesszékhez, majd 1876-ban Kis-Küküllő vármegyéhez csatolták.
A település nem túl látványos ma, de ha csak az evangélikus erődtemplomra koncentrálunk, akkor akár élmény is maradhat egy nagyekemezői kiruccanás. Maga a templom 1505 és 1590 között, késő gótikus stílusban épült. Dongaboltozata 1792-ből való, déli falának három ablakát 1869-ben megnagyobbították. Egyik harangját a 14–15. században, a másikat a 15. század első felében öntötték, keresztelő medencéje szintén középkori. Egykor kilenc méter magas, a 16. század végén épült várfalából csak részletek maradtak fenn, sajnos a mai pótlás igen gyatrán mutat. A templomtól tíz méterre délre áll az 1897-ben, neogótikus stílusban harangtoronnyá átépített egykori védőtorony.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja is itt a torony alatt van.
