Búsan, boron­gó­san kapasz­kod­nak a Mada­ras-hegy­ség Garam mos­ta sas­bér­cé­be Revis­tye várá­nak rom­fa­lai. Elfá­radt már a régi küz­del­mek­ben, s talán még job­ban az évszá­za­dos nagy sem­mit­te­vés­ben. Tud­ja jól, soha nem lesz már olyan dali­ás, mint a közép­ko­ri ifjú­sá­gá­ban. Még­is, jól esik az öreg­nek, ha egy-egy ván­dor meg­lá­to­gat­ja és a régi idők­ről kér­de­zi. Revis­tye várát egy­kor Mátyás király özve­gye ado­má­nyoz­ta Dóczi Orbán püs­pök­nek.

Ahogy a régi vára­kat fel­fal­ják a modern idők, úgy kerül las­san rezer­vá­tum­ba a ter­mé­sze­tes élő­vi­lág is. A vár alatt kiala­kí­tott park­ban több mint 30 állat­faj él. 21 hek­tá­ros terü­le­ten ismer­het­jük meg a kör­nyék vadon élő álla­ta­it: őze­ket, szar­va­so­kat, vagy éppen muf­lo­no­kat. De a hazánk tája­in nem honos külön­le­ges­sé­gek­kel is talál­koz­ha­tunk. Nem min­den­nap lát­hat az ember pél­dá­nak oká­ért jávor­szar­vast. De kuri­ó­zum­szám­ba megy a kau­ká­zu­si kecs­ke is.

Bővebben...

A kitö­ré­sek során kitó­dult láva hatal­mas vul­ká­ni taka­ró­val borí­tot­ta be a Mada­rast. Az eró­zió azóta erő­sen meg­té­páz­ta a hegyet: már csak a pusz­tít­va terem­tő erők vul­ká­ni anyag­ból fara­gott for­mái adnak íze­lí­tőt ősmúlt­já­ból. A vul­ka­niz­mus egyik jel­leg­ze­tes emlé­ke a Kolos­tor szik­la név­vel ille­tett ande­zit­ki­emel­ke­dés. A remek­be sza­bott tor­nyok egy­ben pazar kilá­tó­he­lyül is szol­gál­nak.

Bővebben...

Kereszt­tel meg­je­lölt tete­jé­ről nagy­sze­rű a pano­rá­ma. Kele­ti irány­ban a Garam fölé maga­so­dó vul­ká­ni hegy­töm­bök húzód­nak. Nyu­gat­ra a Nyit­ra völ­gye fölött az Észak­nyu­ga­ti-Kár­pá­tok továb­bi vonu­la­tai kere­te­zik a lát­ké­pet. A Mada­ras-tető Fel­vi­dék szí­vé­ben, a tör­té­nel­mi Bars vár­me­gye leg­ma­ga­sabb pont­ja.

Bővebben...

A Nyit­ra völ­gye felett őrkö­dik Kese­lő­kő vára. Annak ide­jén a Hont-Páz­mány nem­zet­ség tag­jai épí­tet­ték a várat. Az évszá­za­dok során leg­hosszabb ide­ig a Maj­té­nyi csa­lád ural­ta, egé­szen a Rákó­czi-sza­bad­ság­har­cig, azóta már csak falai őrzik a dicső múlt emlé­két.

Bővebben...

Baj­móc ere­de­ti­leg Nyit­ra várá­nak tar­to­zé­ka volt, majd a 14. szá­zad­ban I. Lajos király­tól váro­si ran­got kapott, hogy aztán ura­dal­mi köz­pont­tá nője ki magát. A vár előd­jét a mon­da sze­rint egy Boj­nik nevű rab­ló­lo­vag épí­tet­te. Az okle­ve­lek már a Hont-Páz­mány nem­be­li Káz­mér­hoz kötik épí­té­sét. Reg­nált itt Csák Máté, Mátyás király, és fia, Cor­vin János is. Aztán jöt­tek a Sza­po­lya­i­ak, majd 1527-ben a Thur­zók, akik úgy meg­erő­sí­tet­ték, hogy a török ost­ro­mok­nak is képes volt ellen­áll­ni.

Bocs­ka­i­nak meg­nyi­tot­ta kapu­it, de 1637-ben már a Habs­burg hű Pál­ffya­kat talál­juk itt, akik egy röp­ke kuruc inter­mez­zo után egé­szen Tri­a­no­nig bir­to­kol­ták. Pál­ffy János gróf volt az, aki ősei hagya­té­kát a szá­zad­for­du­lón egy pom­pás, 365 abla­kos mese­be­li vár­kas­téllyá vará­zsol­ta.

A fény­űző kele­ti sza­lon volt a gróf dol­go­zó­szo­bája, de a kas­tély leg­im­po­zán­sabb ter­me az úgy­ne­ve­zett Arany­sza­lon.

A 17. szá­za­di vár­ká­pol­na mennye­ze­tét barokk fres­kók díszí­tik. Kivé­te­les érté­ke az 1350 körül alko­tott faol­tá­ra.

A közép­ső vár tor­nyá­ban a csi­ga­lép­cső a Kék sza­lon­ba vezet. Falá­ról kirá­lyok, király­nők és neme­sek alak­jai, mint a magyar múlt néma tanúi tekin­te­nek ránk.

A Pál­ffy csa­lád tag­jai a vár krip­tá­já­ban alusszák örök álmu­kat. A kas­tély utol­só nemes tulaj­do­no­sá­nak, Pál­ffy János Ferenc­nek sem kel­lett meg­él­nie, hogy amit vég­ren­de­le­té­ben fel­aján­lott – misze­rint a vár a művé­szet és kul­tú­ra múze­u­ma­ként marad­jon meg az utó­kor­nak, és min­den­ki szá­má­ra láto­gat­ha­tó legyen – csak évti­ze­dek­kel később, egy új világ­rend új orszá­gá­ban fog meg­va­ló­sul­ni.

A kas­tély előtt strá­zsál a közel 700 éves öreg hárs, ami lom­ko­ro­ná­ja alatt lát­ta ven­dé­gül Mátyás királyt, Bocs­kai Ist­vánt vagy éppen Rákó­czi Feren­cet.

Bővebben...