A Sebes-patak mentén fekszik a székelyek egyik ősi központja, Sebes. Erről a vidékről költöztek a székelyek a 12. században a Háromszéki-medence környékére, amit aztán el is neveztek Sepsiszéknek. Helyükre szászok települtek, így lett a környékből Szászsebesszék. A céhektől nyüzsgő szabad királyi várost a török veszély miatt a 14. századtól falakkal övezték, mégsem tudott ellenállni a hódítóknak.
A főtéri Fejedelmek háza már az Erdélyi Fejedelemség korát idézi. Fejedelmi szállás és országgyűlések színhelye is volt. Falai között hunyt el 1540-ben Szapolyai János királyunk.
Volt, hogy a moldvaiakat verte itt Kemény János székely serege, máskor meg Izabella királyné sorsáról döntött a szászsebesi országgyűlés. A kuruc harcok idején a császáriak dúlták fel. A sok viszály meg is ritkította Sebes lélekszámát, amit a 18. században újabb német telepesekkel pótoltak. Az 1848–49-es harcoknak is színtere volt, a piski csatába induló Bem tábornok itt tüntette ki hűséges hadsegédét, Petőfi Sándort. De Mühlbach szász maradt. A többség már a 16. században evangélikussá lett, s át is vették az Árpád-kori bazilikát, amelyet Erdély egyik legnagyobb templomává bővítettek.
A templom mellett már a 14. századtól az iskola jelentette a folytonosságot. Az egykori szász evangélikus gimnázium mai épülete 1865-ből való.
Érdekes ház a városi helyőrség régi székhelye, ami 1861-ben került Franz Binder birtokába. A híres Afrika-utazó a homlokzati frízekben örökítette meg kalandozásait.
De van még itt egy szent hely, ahol a múltba révedés mellett már a jelent is ünnepelhetjük és a szebb jövőben is reménykedhetünk. A 13. századi eredetű ferences templom és kolostor egyszer domonkos, máskor ferences szerzetesei századokon át szolgálták Istent, mígnem 1951-ben az ateista diktatúra elhurcolta innen a barátokat. Csak a 2000-es években térhettek vissza, azóta újra ferences élettel telt meg a felújított épület.