"Az ilyen helyek szépségei évről-évre mind több idegent vonzanak ide. A Földközi tenger medenczéje területén sehol sincsenek tájak, melyek a tünemények megkapó változatosságában, színpompában és a képek szokatlanságában e partvidékekkel és a hozzájok tartozó szigetvilággal mérkőzhetnének. Amint nyelvben és népéletben: a természet tüneményeiben is Kelet és Nyugat foly itt össze egymással."
Égszínkék tenger, tengerkék ég. Örök napsütés, pálmafák, vitorlások, örökzöld mediterrán növényzet, fehéren szikrázó kopár mészkőhegyek és karsztos, csipkézett tengerpart. Dalmácia. Jogos a kérdés, mi szél hozta a Hazajárót az adriai tengermellékre. Pedig van itt keresnivalónk bőven. Elég, ha Könyves Kálmán vagy IV. Béla királyainkra gondolunk, amikor egy korona alatt élt két nemzet, amikor a dalmát tengerpart is a Magyar Királyság része volt. E múltnak ma is látható jeleit találjuk a partvidék középkori városaiban. De nem is kell olyan távoli múltba révedni, hisz idelent ma is aktív fiatal magyar közösség vár ránk, akiket már a legújabb kor szelei hoztak ide, de mindent megtesznek a magyar nyelv és kultúra ápolásáért.