Kas­sa a Koj­sói-hava­sok és a Tokaj-Eper­je­si-hegy­ség talál­ko­zá­sá­nál fek­szik. A fényes múl­tú várost mél­tán nevez­ték anno Fel­ső­ma­gyar­or­szág met­ro­po­li­sá­nak. Ma csak­nem negyed­mil­li­ó­an élnek itt, az egye­te­mek­nek, kul­tu­rá­lis intéz­mé­nyek­nek, kato­li­kus érsek­ség­nek és egy­ben ipa­ri léte­sít­mé­nyek­nek is ott­hont adó Kas­sán.

Neve­ze­tes­sé­gei:

A góti­kus Szent Erzsé­bet Szé­kes­egy­ház. Köze­pén lát­ha­tó a csil­lárt tar­tó magyar szent koro­na. A király-ora­tó­ri­um­hoz veze­tő híres Király­lép­csőn maga Mátyás király lép­delt fel itt jár­tá­ban. A szen­tély­ben a temp­lom leg­ki­emel­ke­dőbb épí­tő­mű­vé­sze, Kas­sai Ist­ván mes­ter keze mun­ká­ját, a 15. szá­za­di szent­ség­há­zát cso­dál­hat­juk. Szem­ben fejet hajt­ha­tunk a szár­nyas főol­tár előtt is, ami az 1400-as évek­ben készült a neve­ze­tes kas­sai kép­fa­ra­gó műhely­ben. Az altemp­lom­ban II. Rákó­czi Ferenc feje­de­lem és buj­do­só­tár­sai, köz­tük gróf Ber­csé­nyi Mik­lós alusszák örök álmu­kat.

A város halot­ta­it idé­zi a dóm szom­széd­sá­gá­ban a Szent Mihály-kápol­na, amely haj­dan teme­tő­ká­pol­na volt, s körü­löt­te terült el egy­kor a közép­ko­ri teme­tő.

A köz­pont­ban szin­te min­den épü­let tör­té­nel­münk egy-egy nagy ese­mé­nyé­nek a szín­fa­la. A főut­cán ott sora­koz­nak egy­más mel­lett a fel­vi­dék neme­si csa­lád­ja­i­nak kúri­ái. Itt van pél­dá­nak oká­ért az egyik leg­ré­geb­bi épü­let, a 14. szá­za­di Lőcsei-ház, ahol Tinó­di Lan­tos Sebes­tyén is lakott, és ahol Beth­len Gábor, miu­tán elfog­lal­ta Kas­sát, 1626-ban feje­del­mi eskü­vő­jét tar­tot­ta Bran­den­bur­gi Kata­lin­nal.

A Hóhér-bás­tya udva­rán a Rodos­tói-ház idé­zi fel II. Rákó­czi Ferenc feje­de­lem török­or­szá­gi szám­űze­té­sét.

A város­ban szob­ra van Kas­sa ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­jé­nek, Ester­há­zy János­nak és a kas­sai pol­gár­nak, Márai Sán­dor író­nak, aki­nek gyer­mek­ko­ra szín­he­lyén, a Mészá­ros utcai ház­ban emlék­szo­bát is beren­dez­tek.

A falu az Ida-patak mel­lett fek­szik. Nagyi­da egy­kor a Peré­nyi csa­lád várá­nak legen­dás oszt­rák ost­ro­má­ról volt neve­ze­tes, de ma már nyo­ma sincs a vár­nak. A falu­ban azért meg­ta­lál­juk a Csá­kyak szép park­kal öve­zett kas­té­lyát is, ami még emlé­kez­tet a magyar múlt­ra.

Az anek­do­ta sze­rint a XVI. szá­zad­ban Peré­nyi, a Sza­po­lyai János király párt­já­hoz tar­to­zó főúr cigá­nyok­kal védel­mez­tet­te várát, Nagyi­dát a Habs­burg király, Fer­di­nánd sere­ge ellen. A cigá­nyok dia­dal­mas­kod­tak vol­na, ha nem kia­bál­ják a vissza­vo­nu­ló néme­tek után: „sze­ren­cse, hogy elfo­gyott a pus­ka­por, külön­ben…” Ezt hall­va a német vezér, Puche­im vissza­for­dult, elfog­lal­ta a várat és lenya­kaz­tat­ta a cigá­nyo­kat.

A Nagyi­dai cigá­nyok tra­gi­ko­mi­kus sor­sát Arany János tet­te köz­is­mert­té

Koj­só fölött mesé­be illő szik­la­for­mák búj­nak meg. A Vörös szik­lák vagy Tur­nis­ka néven emle­ge­tett szik­la­cso­port tag­jai közül a leg­ne­ve­ze­te­sebb a Bagoly­vár­nak neve­zett szik­la­ka­pu. A hely szin­te tel­je­sen isme­ret­len a hazai turis­ták köré­ben, pedig nem­csak a lát­vá­nya elra­ga­dó, de nagy­sze­rű szik­la­má­szó uta­kat is rejt magá­ban.

A Koj­sói-havas 1246 méter magas csú­csa egyi­ke a leg­szebb kilá­tást nyúj­tó fel­vi­dé­ki hegy­csú­csok­nak. Tete­jé­ről tisz­ta idő­ben még a 75 kilo­mé­ter­re lévő Magas-Tát­rát is meg­cso­dál­hat­juk. A csúcs köze­lé­ben mete­o­ro­ló­gi­ai állo­más talál­ha­tó.