"E magas hegységektől környezett és borított tájképi szépségekre és vadregényes jellegére nézve hazánknak legszebb, legérdekesebb részei közé sorozható. A felhőkbe meredő hegyormok itt kupolaalakú, amott megszakgatott csúcsaikkal, omladékos, itt-ott havas barázdákkal s fenyveserdő borította oldalaikkal tekintenek le a Vág völgyének hullámos lapályára, hol a Vág folyó két partján majd a folyó szélére telepűlve, majd beljebb a hegyek töve felé dombok lejtőjén elhelyezkedve sorakoznak egymás mellé az általában apró helységek fehér házaikkal, szalmafödeles viskóikkal, melyek közűl magasan kiemelkednek a templomok tornyai s itt-ott egyes tornyos urasági kastélyok. A megye nyugati végén Likava vára sötétlő bástyafalai, omladékai a régen letűnt századok történeteiről regélnek; az egész megye közepén végig vonúló vasút robogó vonatai s itt-ott egyes gyárak füstölgő kéményei ellenben az új idők, az új korszellem, a mai élet haladásának hirdetői."
Ismét itt vagyunk Felső-Magyarország bércvilágában, hogy alaposan szemügyre vegyük az egykori Árva- és Liptó vármegye határán, a Liptói-medence fölé magasodó Kócs-havas égretörő sziklabérceit. A Felvidék északi részén a Vág kitáguló völgyére ereszkedő mészkőhegység híres-neves szomszédai árnyékában talán kevesebb figyelmet kap, pedig őkelme is számos kincset rejteget magában: sűrű erdők mélyén megbújó vadregényes szurdokvölgyek, több ezer méter mélyről a felszínre törő gyógyító termálvizek és dombtetőket díszítő legendás végvárak teszik vonzóvá a Kócs-Havast, vagy korábbi nevén az Árva-Liptói mészkőhegységet.