A Lip­tói-meden­ce nyu­ga­ti felén, a Nagy-Fát­ra és a Kócs-havas között, a Vág folyó part­ján fek­szik Rózsa­hegy. Ide­á­lis kiin­du­ló­pont a kör­nye­ző hegyek bejá­rá­sá­ra. A város­há­za épü­le­te és a város­ké­pet meg­ha­tá­ro­zó 14. szá­za­di góti­kus Szent And­rás-plé­bá­nia­temp­lom gaz­dag múlt­ról tanús­ko­dik. A kis­vá­ros nevét annak köszön­he­ti, hogy a 13. szá­zad­ban szász bányá­szok egy vad­ró­zsá­val benőtt dom­bon ala­pí­tot­ták. Volt idő, ami­kor Rózsa­hegy a magyar szent koro­ná­nak is mene­dé­ket nyúj­tott.

Rózsa­hegy mel­lett fek­szik Likav­ka. A falu felet­ti dom­bon a 13. szá­zad­ban, Károly Róbert ajtón­ál­ló­ja, bizo­nyos Dancs mes­ter által épít­te­tett vár vár­ja az ide­lá­to­ga­tót. Hunya­di Mátyás király is elő­sze­re­tet­tel járt innen vadász­ni a kócsi erdők­be, és soká­ig lakott a falak között fia, Cor­vin János is. Aztán bir­to­kol­ták a Zápo­lyák, a Thur­zók és a Bátho­ryak is, majd miu­tán a Wes­se­lé­nyi féle össze­es­kü­vés­be bele­ke­vert édes­ap­ja meg­halt, az elár­vult, 13 éves Thö­kö­ly Imré­nek is innen kel­lett elme­ne­kül­nie. Az utol­só hír a vár­ról, hogy 1707-ben Rákó­czy kurucai elfog­lal­ták.

1608 m magas, tisz­ta idő­ben fes­tői kilá­tás nyí­lik a kör­nye­ző hegyek­re-völ­gyek­re.

A hegy köz­pon­ti részén terül el Lucs­ki, ahol a gyógy­für­dő park­já­ban egy 12 m magas víz­esés, vala­mint egy ter­mál­víz­zel ren­del­ke­ző tó vár­ja a túrá­zó­kat. A Kele­men­fa­lu felet­ti erdő­szé­len meg­bú­jó apró tavacs­ká­nak közel 40 fokos a vize. A gaz­dag ásvány­tar­tal­mú ter­mál­für­dő sza­ba­don láto­gat­ha­tó az év min­den nap­ján.

Fel­vi­dék leg­ma­ga­sab­ban fek­vő várát, a 993 méte­res szik­la­me­re­dé­lyen emel­ke­dő Lip­tó­vá­rat a 13. szá­zad­ban épí­tet­ték az ország hatá­ra­i­nak védel­mé­re. A kez­det­ben kirá­lyi vár­ban olyan neves tulaj­do­no­sok adták egy­más­nak a kilin­cset, mint Csák Máté,  IV. Ven­cel cseh király, a Garák vagy a Pong­rá­czok. Pusz­tu­lá­sát Komo­rovsz­ky Péter árvai és lip­tói ispán­nak köszön­he­ti, aki Hunya­di Mátyás ide­jén a len­gyel-magyar viszály­ban a len­gyel király olda­lá­ra állt, ami­ért Mátyás busá­san meg­ju­tal­maz­ta: elfo­gat­ta, bezár­at­ta, várát pedig lerom­bol­tat­ta.

A Pró­szé­ki patak néhol 600 méter mély, 4 km hosszú és alig pár méter szé­les kanyon­sze­rű szur­do­kot vájt magá­nak a Kócs olda­lá­ba, külön­le­ges szik­la­alak­za­to­kat alkot­va a puha mész­kő­be. A völ­gyet egy tan­ös­vé­nyen keresz­tül ismer­he­tik meg köze­lebb­ről a turis­ták. A karszt­völgy néhol nehéz tere­pű túra­út­vo­na­lá­nak bejá­rá­sát — ahol szük­sé­ges — acél lét­rák, fahi­dak és lán­cok segí­tik. A kris­tály­tisz­ta Pró­szé­ki-patak a Pol­ho­ra tisz­tás után eltű­nik a szik­lák alatt és búvó­pa­tak­ként foly­tat­ja útját a Vág felé. Innen követ­ke­zik a szur­dok leg­lát­vá­nyo­sabb sza­ka­sza, a mere­dek szik­la­fa­lak­kal ren­del­ke­ző, vad­re­gé­nyes Alsó- és Fel­ső-Őr-kanyon.

Nagy­bo­ro­ve falu alatt kez­dő­dik a mész­kő­be és dolo­mit­ba vájt karszt szur­dok, a Kva­csá­ni-völgy. A szur­dok­ban a Kva­csá­ni-patak folyik víz­esé­sek­kel tűz­del­ve. A zuha­ta­gok közül a leg­is­mer­tebb a Ráz­tocz­ky-víz­esés. A völgy másik érde­kes­sé­ge a fából épült vízi­ma­lom, ami ma már csak turis­ta­lát­vá­nyos­ság­ként szol­gál. A völgy egy­ben a Kócs-havas kele­ti hatá­ra is.