Hazajáró műsorok

Kelet-Szlavónia – Feltámadás a romokból

57. rész

Talán nem veszi zokon a Kárpátok, ha egy röpke időre hátat fordítunk neki, és medencéjének déli szegletébe, a Dráva, a Duna és a Száva között elterülő Szlavóniába indulunk. Számba venni az Eszéki és Valkói sík megmaradt értékeit. Honfoglaló őseink déli peremterületét, a Dráván túli síkot Szent László királyunk csatolta a Magyar Királysághoz. Termékeny földje jókedvvel és bőséggel áldotta meg szorgalmas és ragaszkodó népét. A török aztán megtizedelte a magyarságot, a helyükre települő szlávok pedig átrajzolták Szlavónia etnikai térképét. A Valkó folyó mocsarainak védelmében több magyar falu is átvészelte a zivataros évszázadokat, és a Jugoszláv rendszert is. Ám 1991-ben a délszláv tákolmány szétesésekor a szerbek megtámadták a függetlenné váló Horvátországot, nem kímélve Kelet-Szlavónia magyar falvait sem. Ezért a természeti és történelmi örökségen túl meglátogatjuk a délszláv háború romjain makacs akarattal újraéledő közösségeket, mert kötelez az ősi földért és az utódokért kiontott hősök vére.

Látnivalók

Látnivalók / Délvidék / Szlavónia

A Dráva mentén fekszik Szlavónia keleti részének apró mezővárosa, Valpó. A sárkányos rendi Maróti lovagok 14. század vára és Szent László tiszteletére szentelt kápolnája várja az errejárót. Volt imádkoznivaló 1543-ban is, amikor a török nem kevesebb, mint 3173 ágyúgolyót lőtt a várra. 150 évet vártak a falak, hogy visszatérjenek Magyarországhoz. Aztán a békésebb időkben kastéllyá alakították, hogy végül a világháborúk idején barbár hordák áldozataként végezze.

Bővebben...

Verőce vármegye egykori székhelye Eszék, ami stratégiai fontossága miatt mindig is a hódítók célpontja volt. Legutóbb, a délszláv háború idején a szerbek ostromolták, sikertelenül. A város ma már nyugalmas képet fest, újra a monarchia békeidőinek hangulatát idézi. Központjában délcegen tör az ég felé a 3 millió vörös dísztégla felhasználásával épült, 1900-ban felszentelt neogótikus Péter-Pál-székesegyház.

Eszék múltját meghatározta a drávai átkelő szerepe. A római kortól kezdve itt keltek át a hunok, a germánok, az avarok, a honfoglaló magyarok, a középkorban a szentföldi keresztes hadak, majd a törökök is, 1526-ban Mohács, majd Szigetvár felé menet. Ezt a törökjárást próbálta megfékezni Zrínyi Miklós is, az eszéki híd felégetésével. 1687-ben foglalták vissza a császári csapatok, majd a városba németek települtek, akik a második világháborúig a lakosság többségét alkották.

A folyón nemcsak a katakombák miatt érdemes átkelni, de az Eszéki vár folyóparti panorámájáért is. Visszatérve a közúti hídon, belépünk a Habsburgok által a 18. században korszerű erőddé alakított vár masszív falai közé, ahol barátságos barokk hangulatú óváros fogad. A főteret a Szentháromság-szobor díszíti, és itt sorakoznak körős-körül a régi Eszék felújított nagyhírű épületei: az egykori városháza, az őrség jellegzetes épülete, a szomszédos téren a kéttornyú Szent Mihály templom és a ferences barátok kolostora.

Bővebben...

Az Erdődi-háton fekszik Almás, Dályhegy és Erdőd.

A löszhát első települése, Almás régi búcsújáróhely. Kálváriája kilátópontként is szolgál a Dráva-Duna torkolatára, Szlavónia, Bácska és Baranya határvidékére. Az 1715-ben Szűz Mária tiszteletére felszentelt temploma az eszékiek fő zarándokhelye volt, míg 1991-ben a betörő szerbek el nem űzték horvát és magyar lakóit és le nem rombolták templomát. Ám nincs olyan fizikai erő, ami Mária szellemét elűzhetné Almásról, s a templom ma már megújulva várja a hűséges zarándokokat.

Dályhegyen a visszatért magyarok újraéledő közösségével találkozhatunk. A 19. században a gazdag ártéri erdők, legelők, szántóföldek és szőlőhegyek vonzották a magyarokat „Túladunára”. Ma a Petőfi Sándor Kultúregyesület kovácsolja össze a magyar közösséget, melynek célja a magyar hagyományok és anyanyelv ápolása.

Dályhegytől keletre, az Erdődi-hát peremén fekszik Erdőd, amely 18. századi kastélyáról híres. Erdőd Duna fölé magasodó 15. századi téglavára mesés kilátást nyújt a Dunán túli Dél-Bácska síkjára. A Bánffy család ősi birtokát sem kerülte el a 150 éves török hódoltság. Később különböző magyar főúri családok birtokolták, egészen a második világháborút követő államosításig. Erdőd ősi falai közé a szlavóniai háború idején a hírhedt csetnik martalóc vezér, Arkan fészkelte be magát, s itt képezte ki az ártatlan civilek mészárlásában élen járó önkénteseit.

Bővebben...

A közelmúlt háborújának emléke, nyomasztó súllyal ül rá a békésnek látszó borvidékre.

Mert nincs új a nap alatt. A Valkó-folyó dunai torkolatánál fekvő Valkóvárt egyszer már a törökök földig rombolták. 1848-ban meg itt győzte le Batthyány Kázmér a szerbeket. De ma már senki nem a régmúlt vitézségekre emlékezik, hanem a tegnap tragikus ütközetére. Amikor Jugoszlávia 1991-ben darabjaira hullott és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, szerb csapatok fogták körbe a határvárost, és a legújabb kori Európa egyik legvéresebb ostroma vette kezdetét. Néhány ezer elszánt horvát védő nézett farkasszemet a Jugoszláv Néphadsereg és a csetnik osztagok közel negyvenezres seregével. A három hónapos ostrom során volt, hogy naponta több mint tízezer tüzérségi lövedék csapódott be, mérhetetlen pusztítást végezve a 45 000 lakosú városban. Vukovár eleste után a szerb erők több száz katonát és civilt mészároltak le, és a várost a Krajinai Szerb Köztársaság részévé tették. Csak 1998-ban került vissza Horvátországhoz. Azóta folyamatosan építik újjá, mint a hősies hazaszeretet és a független Horvátország jelképét.

A második világháború óta nem volt akkora tömegsír Európában, mint a vukovári népirtás áldozatainak temetője. A város elfoglalása után a szerbek a kórházban fekvő sebesülteket és az oda menekülő civileket evakuálás címén a közeli Ovcsara faluba vitték, ahol megkínozták, majd lelőtték és közös tömegsírba dobták az őket.

Bővebben...

Az ősi nyelvjárást és népszokást híven őrző Kórógy lakóit derült égből villámcsapásként érte a ’91-es szerb agresszió, hisz a hadsereg mellett azok támadtak rájuk a szomszédos szerb falvakból, akikkel évtizedek óta békében éltek egymás mellett. Egy ideig próbálták fegyverrel is megvédeni otthonukat, de az egyenlőtlen erőviszonyok végül az anyaországba menekülésre kényszerítették őket. A lerombolt és teljesen kifosztott házaikba csak 1998-ban térhettek haza. A megújulás egyik erős bástyája lehet a magyar állami segítséggel újjáépített református templom.

Nem szánták vérüket ontani a hazáért a szomszéd falu hazafiai sem. Ha a horvátoknak a hősök városa Vukovár, akkor a Szlavóniai magyaroknak a hősök faluja Szentlászló. A szerb betöréssel szemben ez a magyar falu tanúsította a legnagyobb ellenállást a környéken. A helyiek mellett a hősies védelemből kivette a részét a magyarországi és külföldi önkéntesekből verbuvált nemzetközi egység is. A kitartás és a 152 napig tartó, komoly véráldozatokkal járó bátor ellenállás után végül Szentlászló elesett. A szerb bevonulás nyomán, kő kövön nem maradt itt. A hősök emlékműve őrzi azok nevét, akik életüket adták a faluért. A földig rombolt Szentlászlóba is csak 1998-ban kezdődött meg a hazatérés és az újjáépítés. Lerombolt 13. századi eredetű temploma ma már újra régi fényében ragyog, és a feltámadást hirdeti Szent László szobra is.

Kórógyvár helyén egykor római őrtorony állt. Kővára a tatárjárás után épült, első említése 1290-re tehető. A köt alakú várat a Kórógy család építette, majd a 16. század elején az alsólendvai Bánffyak birtokolták. A törökök 1529-ben törtek Szlavóniára, a mocsár védelmében álló vár több kisebb ostromot is kiállt, majd a törökök 1536-ban foglalták el. Azóta üresen áll.

Bővebben...