Az Erdődi-háton fekszik Almás, Dályhegy és Erdőd.
A löszhát első települése, Almás régi búcsújáróhely. Kálváriája kilátópontként is szolgál a Dráva-Duna torkolatára, Szlavónia, Bácska és Baranya határvidékére. Az 1715-ben Szűz Mária tiszteletére felszentelt temploma az eszékiek fő zarándokhelye volt, míg 1991-ben a betörő szerbek el nem űzték horvát és magyar lakóit és le nem rombolták templomát. Ám nincs olyan fizikai erő, ami Mária szellemét elűzhetné Almásról, s a templom ma már megújulva várja a hűséges zarándokokat.
Dályhegyen a visszatért magyarok újraéledő közösségével találkozhatunk. A 19. században a gazdag ártéri erdők, legelők, szántóföldek és szőlőhegyek vonzották a magyarokat „Túladunára”. Ma a Petőfi Sándor Kultúregyesület kovácsolja össze a magyar közösséget, melynek célja a magyar hagyományok és anyanyelv ápolása.
Dályhegytől keletre, az Erdődi-hát peremén fekszik Erdőd, amely 18. századi kastélyáról híres. Erdőd Duna fölé magasodó 15. századi téglavára mesés kilátást nyújt a Dunán túli Dél-Bácska síkjára. A Bánffy család ősi birtokát sem kerülte el a 150 éves török hódoltság. Később különböző magyar főúri családok birtokolták, egészen a második világháborút követő államosításig. Erdőd ősi falai közé a szlavóniai háború idején a hírhedt csetnik martalóc vezér, Arkan fészkelte be magát, s itt képezte ki az ártatlan civilek mészárlásában élen járó önkénteseit.