Regényes múlttal büszkélkedhet Gyergyóremete. Igaz, nem túl ősi: első lakói csak a 16. században érkeztek. Legendás alapítója, az erős vonású, de szelíd tekintetű szerzetes szobor formájában is megelevenedik a központban, emléket állítva múltnak és jövendőnek egyaránt.

Remete népe valamennyi szabadságküzdelemből kivette a részét. A hazáért hősi halált halt remetei honvédek méltó nyughelye a hősök temetője. A község legősibb része a templomtér.

A központ mai arculatát már a 19. században betelepülő örményeknek köszönheti. Az erdőkitermelést és a szállítást irányító kereskedők révén Remete fontos tutajkikötő lett, ugyanis itt kanyarog a Maros, amin évszázadokon át a fát úsztatták le.

A gyergyói lapály ásványkincsekben is gazdag. A görgényi vulkánok öröksége a Maros mentén feltörő széndioxid, ami száraz gázömlések vagy borvizek formájában jelenik meg. A remetei borvíz gyógyhatása sokféle bántalomra javallott. A helyi fürdő fejlesztése az 1880-as években indult.

A Maros komótosan folyik keresztül a Gyergyói-lapályon. Több helyütt is mocsarak szegélyezik. Ilyen az Eszenyő patak lápvilága is. A hegyközi medencét nyugatról övező patakok szabdalta dombvidék mögött már a Görgény vulkanikus hegyei magasodnak. Az Eszenyőről jól látható a legendás Kecskekő sziklaorma, és a háttérben ott emelkedik a II. világháború egyik véráztatta színtere, a Kereszthegy is.

A Gyergyói-medence közel száz egykori vízimalmából mára alig tíz maradt. Goga Rozália több mint kétszáz éves, ma is működőképes lisztelőmalma a kommunizmus idején, kényszerűségből szüntette be működését.

A „mosatót” a rendszerváltás után hozták létre, és ma már főleg a turizmust szolgálja. Igaz, hatalmas dézsájába a mai napig hordják a környékről mosatni a szőnyegeket és a csergéket.

A hegyek közé zárt szórványtelepülés Orotva. Az apró fűrésztelep környékén az 1800-as években egyre többen próbálkoztak szenet bányászni, vashámort, cséplőgépet, vízimalmot működtetni. Aztán lett kápolna, iskola, és a XX. századra megszületett Orotva, ami nem állt a fejlődés útjába, észrevétlenségében mégis elkerülték a tébolyult eszmék.

Orotva nevéhez egy megdöbbentő második világháborús történet is kötődik. 1944-ben, a szövetségesek visszavonulásakor egy falábú német katona lemaradt a sajátjaitól. Az oroszok épp itt, a falu határában érték utol. Amikor beszállásoltak egy családhoz, magukkal vitték a foglyot, aztán, ahogy szokták, agyonlőtték. Később a székely család tisztességesen eltemette a kertje végében a kamerádot, dögcéduláját elküldték Németországba. Özvegye éveken át járt vissza a sírhoz.

A kicsiny falu iskolájának padjait Erőss Zsolt hegymászó is koptatta. A helyi emlékezet szerint a környező hegyekben mászott először, a falu környéki sziklákon kereste az első fogásokat.

A Tászok-tető ősi kultikus hely, az úgynevezett „írott kövekről” nevezetes. A 20. század elején nyolc darab rovott kőtömböt találtak itt. A 6. századra datált feliratokat kutatók, régészek és történészek is tanulmányozták, ám jelentéstartalmukat máig nem sikerült megfejteni. A román kommunisták persze mindent megtettek, hogy eltüntessék a nyomokat; egy részüket felrobbantották, és a salamási iskola alapjába is került belőlük. De a székelyek tudatából nem lehetett kitörölni őseik egykori szent helye, a Tászok-tető szellemét.