Regé­nyes múlt­tal büsz­kél­ked­het Gyer­gyó­re­me­te. Igaz, nem túl ősi: első lakói csak a 16. szá­zad­ban érkez­tek. Legen­dás ala­pí­tó­ja, az erős voná­sú, de sze­líd tekin­te­tű szer­ze­tes szo­bor for­má­já­ban is meg­ele­ve­ne­dik a köz­pont­ban, emlé­ket állít­va múlt­nak és jöven­dő­nek egy­aránt.

Reme­te népe vala­mennyi sza­bad­ság­küz­de­lem­ből kivet­te a részét. A hazá­ért hősi halált halt reme­tei hon­vé­dek mél­tó nyug­he­lye a hősök teme­tő­je. A köz­ség leg­ősibb része a temp­lom­tér.

A köz­pont mai arcu­la­tát már a 19. szá­zad­ban bete­le­pü­lő örmé­nyek­nek köszön­he­ti. Az erdő­ki­ter­me­lést és a szál­lí­tást irá­nyí­tó keres­ke­dők révén Reme­te fon­tos tutaj­ki­kö­tő lett, ugyan­is itt kanya­rog a Maros, amin évszá­za­do­kon át a fát úsz­tat­ták le.

A gyer­gyói lapály ásvány­kin­csek­ben is gaz­dag. A gör­gé­nyi vul­ká­nok örök­sé­ge a Maros men­tén fel­tö­rő szén­di­oxid, ami szá­raz gáz­öm­lé­sek vagy bor­vi­zek for­má­já­ban jele­nik meg. A reme­tei bor­víz gyógy­ha­tá­sa sok­fé­le bán­ta­lom­ra javal­lott. A helyi für­dő fej­lesz­té­se az 1880-as évek­ben indult.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 174. rész: Gyergyói-havasok 3. — A Salamási-hegycsoport