"Miről nem zengett még a dal, mióta lant és duda szól;" hadd szóljon az írás a büszke Negojról, a mely úgy emelkedik a fogarasi havasok fölé, mint szent László hadseregében, — egy fejjel magasabbra. A fogarasi havasok alakulata sajátszerű. A hegység vízválasztó főgerinczétől, mely legtöbb helyen az országhatárt képezi Oláhország felé, hosszú hegyhátak és gerinczek ereszkednek le a síkság fölé. A hol a patakok az Oltba szakadnak, azzal szemben rendesen egy-egy falu épült. A havasok és az Olt-parti hegyhát között terül el a fogarasi síkság, mintegy a természet által élesen határolt külön kis ország. Gyönyörű látvány a hegyekről alátekinteni erre a síkságra, melyet az Olt ezüstös csíkja szegélyez. A hegység a síkságtól meredeken emelkedik fölfelé, szekérút csak a hegy lábáig vezet; onnan kezdve csak keskeny ösvények jelölik a helyet, a merre a fákat levontatni szokták. Erre járnak a havasi legelőn nyaraló juhnyájak, a csobánok — és a turisták."
Erre a keskeny ösvényre lép végre a Hazajáró is. Mert annyi dalt zengtünk már szomszédairól, de a Kárpátok leghosszabb, egyben legnagyobb tömegű alpesi jellegű kristályos hegységét még nem énekeltük meg. Pedig a Déli-Kárpátok sudár, mintegy 70 km hosszú hegylánca hordozza Erdély legmagasabb csúcsát. A Negoj óriáspiramisára készülünk, hogy a főgerinc nyugati vonulatát bejárva magunkba szippanthassuk a fogazott sziklaélek, kúp alakú ormok és ragyogó tengerszemek pompáját. A nyugat-keleti irányú, hegységet délen alacsonyabb hegytömbök szegélyezik, míg északon meredek falként magasodik az Oltnak megágyazó Fogarasi-medence fölé. A hegyalja vidékét honfoglaló magyarok, besenyő, majd székely határőrök, később szász telepesek vettek birtokba. Aztán átkeltek a hegyen az oltyánok, s úgy megszaporodtak, hogy ezeréves királyságunknak mára csak pusztuló építészeti emlékei maradtak. De mielőtt elkeserednénk, rátalálunk még egy reménykeltő dél-erdélyi magyar szórványszigetre, amely az élni akarást hirdeti odalent, az Olt mentén.