"A Duna folyamot kedvező iránya, nagy hosszasága, természeti kincsekben gazdag partvidéke, vizének bősége és hatalmas medre különösen alkalmassá tették arra, hogy a népek életében és a világforgalomban már a legrégibb időtől kezdve nevezetes szerepet vigyen."
Ittunk már sok kárpáti forrás vizéből, kalandoztunk apró csermelyek és zúgó patakok mentén, kísértünk több kisebb-nagyobb folyót, de a legtöbb vízfolyásunkat befogadó anyafolyamot, a méltóságos Dunát még alig ismertük meg. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig tartó útja során Dévénynél lép be történelmi hazánkba, s Orsován túl köszön el a Kárpátoktól. A római korban Pannónia határfolyója volt, de miután birtokba vettük a medencéjét, soha nem elválasztotta, inkább összekötötte a két oldalát. Volt idő, amikor Európa védőbástyájaként, a török hadakkal viaskodtunk partjain. Békésebb korokban meg nyugat és kelet gazdasági és szellemi életének, az itt élő népek érintkezésének lett fő vízi útja. Aztán északi szakaszát határfolyóvá tették, elszakítva magyart a magyartól. De hiába az önkény, mindkét oldalon tartja még magát a gondolat: “a Duna nem lehet határ, csak a két partot egybeölelő kar”.
