Dunamocs

Uticélok / Felvidék / Vág-Garam köze
Nehézségi szint:
2/10

A Duna-völgy egyik legrégibb települése, Dunamocs. Ezeregyszáz éve fennáll a hazával együtt. A Duna két partjának települései azóta szétválaszthatatlanok. Ezt az összetartozást hivatott jelképezni a központban az emlékkapu is.

A 14. századtól Dunamocs az esztergomi érsekség birtoka volt, a falu népe a 16. században mégis protestáns hitre tért. Ezt hirdeti a méretes református templom is. Mocsot is sok csapás érte a török időkben, majd kuruc harcok során. A második világháborúban is többször legyalulta a front, majd a kényszermunkára deportálások és kitelepítések idején magyarok tömegeinek kellett elhagynia szülőföldjét. A bajokat betetőzte az 1965-ös dunai árvíz, amelyben 100 ház pusztult el. De Dunamocs népe mindig képes volt talpra állni.

Az elmúlt évszázadok minden árját túlélő tárgyi és szellemi emlékeit hivatott megőrizni és tovább adni a falumúzeum. A helytörténeti gyűjtemény gazdag néprajzi anyaggal rendelkezik. Szomorú, hogy már a magyar oktatásra is csak az iskolamúzeum emlékeztet, 1945-ben ugyanis a mocsi magyar iskolát megszüntették.

Ezek a kemény idők jutottak a falu nagy szülöttének, Nehéz Ferenc író, újságírónak is, akinek a kommunizmus idején mindent hátrahagyva menekülnie kellett, egészen a messzi Amerikáig. Az írás lett Nehéz Ferenc vigasza. Honvágyát, bánatát papírra vetve varázsolta az olvasó elé a Dunamente sorstragédiáját. Így lett a távolból is az egymástól elszakított partokat összekötő révész, de életében már nem láthatta viszont, csak halálában térhetett haza szeretett szülőfalujába.

A magyar élet egyik központja a mocsi csárda.

Hazajáró epizódban szerepelt: