Süt­tő kis közép­ko­ri tele­pü­lés a Gere­cse-hegy­ség lábá­nál. Több mint 500 évig, 1945-ig az esz­ter­go­mi érsek bir­to­ka volt. Köz­pont­já­ban ott van a lényeg, ami a szel­lem­nek és a lélek­nek kell: a temp­lom, az isko­la, és ott őrkö­dik az elmúlt évez­red felett Szent Ist­ván kirá­lyunk is.

Az itt élők anya­gi meg­él­he­té­sét a Duna és a Gere­cse ter­mé­sze­ti kin­csei biz­to­sí­tot­ták. A hegy­ség kivá­ló minő­sé­gű mész­kö­vét már a róma­i­ak is ismer­ték. A híres „süt­tői és tar­do­si fehér- és vörös­már­vány­nak” is becé­zett kemény mész­kő évszá­za­dok óta köz­ked­velt épí­tő és dísz­kö­ve hazánk kiemel­ke­dő épí­té­sze­ti alko­tá­sa­i­nak. Ezek a kövek éke­sí­tik töb­bek között az Ország­há­zat, a budai Kirá­lyi várat, a Halász­bás­tyát és a Mil­len­ni­u­mi emlék­mű­vet is.

De a szel­le­mi és az anya­gi érté­kek mel­lett ne feled­kez­zünk el az élet esszen­ci­á­ját nyúj­tó nedű­ről sem. A süt­tői domb­ol­da­lak sző­lő­i­nek köszön­het­jük a kör­nyék minő­sé­gi bora­it. Az ősi sző­lő­mű­ve­lő kul­tú­ra újra­élesz­té­sé­vel fia­ta­lok is fog­lal­koz­nak, s a borá­szat egy­ben össze­kö­tő kap­csot is jelent a túl­par­ti fel­vi­dé­ki fal­vak­kal.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 166. rész: Dunamenti-síkság — A két partot egybeölelő kar