A Majs nemzetség alapította bencés kolostornak is már csak emléke él a baranyai háromszög legnagyobb településén, Pélmonostoron. Magával vitte a törökvész, kövei talán még ott vannak új templomában, ahova egyre kevesebben járnak már, hisz ma már a város alig 10% vallja magát magyarnak.

Anonymus szerint „Árpád, átkelvén a Dunán, seregének egy részét Baranyavár felé küldé, kik a vidéket elfoglalták s jutalmul nagy földet nyertek.” Amikor pedig Szent István király megszervezte a magyar vármegyerendszert, Baranya vármegye székhelyéül Baranyavárat jelölte ki. S mivé lett a megyeszékhely? Fényes uradalmának már nyoma sincs, helyette van vörös csillagos emlékmű a délszláv háborúban szétlőtt tornyú Szent Kereszt templom árnyékában.

A 245 méter magas Báni-hegy lösztakaróval fedett déli fekvésű domboldala nem is a túrázásról, annál inkább a szőlőtermesztésről szól. Ennek a napsütötte lejtőnek köszönhetjük a kiváló baranyai borokat.

Izsép mellett a puszta közepén a templom keresztény diadalt hirdet. A hagyomány szerint Savoyai Jenő herceg itt verte szét a török sereget. Alig telt el 35 év a nagyharsányi csata után, és 1722-ben már fel is szentelték a Szent Péter és Pál templomot.

Itt húzódik már észak felől az Öreg-Duna bővizű holtága, a horgászok természetes paradicsoma.

Ahol a Báni-hegy a Dunára hajlik, már a római korban kikötőhely és erőd volt. Persze már Kiskőszeg középkori vára és pálos kolostora is nyomtalanul eltűnt. A török ezt a vidéket sem kímélte, Mohács után csak 1719 után települtek vissza magyarok, majd jöttek németek és horvátok is. A Dunán átívelő 1974-ben épült híd köti össze Baranyát Bácskával.

A második világháborúban, 1944-ben az egyik legnagyobb Duna-menti csata zajlott itt a Dél-Dunántúlt védő német-magyar erők és a Dunán áttörő szovjet-jugoszláv vörös hadsereg között.

A Garai család ősi fészke, Vörösmart is a törökvész után települt újra, majd a bellyei uradalomhoz tartozott. A bortermelő vidék gyöngyszeme 1841-ben várossá fejlődött, ám a gyarapodás a világháborúk és Trianon miatt elapadt. Ma már kevesebb, mint ezren élnek itt.

A református templom fölötti utcácska a Deák-szurdokba vezet. A Báni-hegy lankáin a vízfolyások mélyutakat vájtak, melyek löszös oldalaiban pincék sorakoznak. Saját pincesora van a katolikusoknak és a reformátusoknak is.

A Fehérbor út mentén fekszik Csúza, mely nemcsak remek baranyai borairól, hanem régi malmáról is híres. A malomban ma már fazekasműhely üzemel, az egyetlen helyi magyar fazekas, Asztalos Dániel dolgozik benne.

Tökös mellet a ragyogó ártéri erdőben mindjárt egy szép kis kastély bújik meg. Valószínűleg Habsburg Frigyes főherceg építette nyaralónak a kiegyezés után. Később vadászkastéllyá alakították. Aztán jött az új impérium, és a véreskezű jugoszláv diktátor, Tito rezidenciája lett.

A parkban a Pápai Áldás Kápolna egy II. János Pál pápa által megszentelt könyvet őriz.

Az Árpád-kori Laskó a 15. században már mezőváros volt. Miután katolikus templomát a törökök elpusztították, a híres baranyai reformátor, Sztárai Mihály az itt élők többséget áttérítette. Így történhetett, hogy mire újjáépült a templom, már a reformátusokat szolgálta.

A világháborúk hősi halottai előtt tiszteleg az “Ősök jussán“ emlékmű, melynek színes alakja a Zsolnay gyárban készült.

Dárdán, a Kemény birtokra épült Eszterházy uradalom 18. századi kastélya úgy tűnik, lassan feladja a küzdelmet a türelmetlenül rohanó idővel. Pedig micsoda világra emlékeztet.

Miután a zentai csata győztes hadvezére, a törökverő Savoyai Jenő herceg nagy kiterjedésű drávaszögi birtokokat kapott az uralkodótól, központjában, Bellyén 1711-re építette fel a ragyogó parkkal szegélyezett kastélyát.

A Szűz Mária tiszteletére szentelt bellyei katolikus templom 1775-ben épült. A honvédő háborúban súlyosan megrongálódott, de ma már újra régi fényében ragyog.

A kastélyok után már a drávaszögi népi építészettel, a jellegzetes oromfalas házakkal ismerkedhetünk meg Várdarócon.

A Kopácsi-rét mocsaras, erdős-mezős zuga az ősi pannon táj egyik utolsó apró emlékdarabkája, egyben Európa egyik legjobb természeti állapotban megőrzött ártéri területe.

A Dunai-puszta legelőin a természettel szerves összhangban gazdálkodnak. Ennek jelei az őshonos szürke marhák, amelyek minden évszakot a legelőn töltik.

A Kopácsi-rét Természetvédelmi Park, jól kiépített fahíd labirintusa az ártér rejtett kincseihez vezet. Nagyobb áradások idején hatalmas területeket áraszt el a víz, a holtágak és a lápterületek között kisebb-nagyobb talajszigetek emelkednek. A régi időkben ember volt a talpán, aki eligazodott az ingoványban. Persze ma már megváltozott a kép, az útvesztőkön kényelmes tanösvény vezet és sajnos az évtizedek vízszint csökkenése lassan elapasztja a tavakat és mocsarakat. A ritka és veszélyeztetett növény- és állatfajok miatt a Kopácsi-rét Európa egyik legjelentősebb vizes élőhelye. Főleg hatalmas halállományáról és madárvilágáról ismert. Amióta korlátozzák a halászatot, a kopácsiak elsősorban a természetvédelemre és a turizmusra építenek.

A víz mellett fekvő Kopács református temploma is a megújuló magyar közösség erejét hirdeti. A 1991-es háborút megszenvedett épület a magyarok összefogásával épült újjá.

Az évszázados elszigeteltségnek, a vízzel való sajátos kapcsolatának köszönhető természeti és néprajzi „ősállapot” megőrzéséről és átörökítéséről szól a falu legnagyobb ünnepe, a Kopácsi-halásznapok.

Évről-évre ezrek jönnek össze, hogy közösen ünnepeljenek és emlékezzenek a halászősökre.

A központban természetesen a halételek vannak, melyek közül a halpaprikás és a csiptetős ponty a legismertebbek.