A Dél-Har­gi­ta leg­na­gyobb krá­te­re a Lucs-krá­ter. Eltő­ze­ge­se­dett terü­let, mivel az Ormos patak lecsa­pol­ta a fel­szí­ni vize­ket. Rit­ka­ság­szám­ba megy az itt talál­ha­tó tör­pe nyír, amely a láp­ré­te­gek növé­nye. A lágy­szá­rú növé­nyek közül a tőzeg­áfo­nya és a tőzeg­roz­ma­ring kép­vi­sel­te­ti magát.

Csík­szent­im­re hatá­rán magá­nyo­san áll a közép­ko­ri Mar­git-kápol­na. Alszeg­ről az Olton átkel­vén a góti­kus ere­de­tű, később barokk stí­lus­ban átépí­tett Szent Imre her­ceg­nek szen­telt temp­lo­mot talál­juk, aki­nek a köz­ség köz­pont­já­ban már szob­ra is áll. A Hen­ter bárók barokk-rene­szánsz udvar­há­za, amely Csík szin­te vala­mennyi tör­té­nel­mi sors­for­du­ló­já­ban sze­re­pet ját­szott, most mél­tat­lan álla­pot­ban vár­ja fel­újí­tá­sát.

A Büdös-hegy bor­víz-for­rá­sa­it és az egész Har­gi­ta leg­erő­sebb gáz­öm­lé­se­it a két világ­há­bo­rú között kezd­ték hasz­no­sí­ta­ni. Az akkor virág­zó üdü­lő vil­lá­it a máso­dik világ­há­bo­rú után álla­mo­sí­tot­ták. Ma már sokat vesz­tett régi fényé­ből, de azért újabb nya­ra­lók is épül­tek és egy-két mofet­ta is vár­ja a gyó­gyul­ni vágyó­kat.

Csík­szent­im­re szom­széd­já­ban jutott a szé­ke­lyek­nek egy másik szent­ről, Imre her­ceg édes­ap­já­ról neve­zett tele­pü­lés is. Csík­szent­ki­rály Szent Ist­ván király azon ren­de­le­té­nek köszön­he­ti lét­re­jöt­tét, amely­nek alap­ján min­den tíz falu köte­les volt temp­lo­mot épít­tet­ni, úgy, hogy az ne legyen messzebb egy napi járó­föld­nél. Így épült fel a köz­ség azóta sok átala­kí­tá­son átesett temp­lo­ma.

A rég­múl­tat hűen őrzőn tize­sek­re tago­ló­dott köz­sé­get, ahogy Alcsík leg­több falu­ját nem kímél­ték a hábo­rúk, dúlá­sok és jár­vá­nyok. A szent­ki­rá­lyi szé­kely hon­vé­dek min­dig élen jár­tak a haza sza­bad­sá­gá­ért vagy ősi sza­bad­ság­jo­ga­ik vissza­szer­zé­sé­ért vívott csa­ták­ban. Innen szár­maz­nak a később Fel­vi­dék­re átte­le­pült And­rássy gró­fok is.

És hogy ne csak a tör­té­ne­lem­ről beszél­jünk, Szent­ki­rály a bor­vi­zek eldo­rá­dó­ja is. Terü­le­tén több mint 100 bejegy­zett ásvány­víz­for­rás talál­ha­tó.

A Dél-Har­gi­ta leg­ma­ga­sabb pont­ja a Kakukk-hegy vul­ká­ni marad­vá­nya. Tete­jé­ről kör­be­te­kint­ve a Har­gi­ta köze­li s távo­li vonu­la­tai bűvöl­nek. Távo­labb észak­ra a Köz­pon­ti-Har­gi­ta ragyog. Dél­ke­let­nek a Cso­mád-hegy­cso­port tag­jai, előt­tünk kelet­nek a Csí­ki-hava­sok.

A Kakukk-hegy­ről hosszan eresz­ke­dünk az erdő ren­ge­te­gé­ben, míg vég­re elér­jük a Mit­ács-hegy alat­ti szé­les pusz­tát. A Mitá­cson nem­csak a hatal­mas óri­á­si bükk­fa matu­zsá­le­mek, de a hely tör­té­nel­mi leve­gő­je is magá­val raga­dó. 1849-ben, a véres Nyer­ges-tetői csa­ta után sze­gény Tuzson János főpa­rancs­nok is itt, a Mitá­cson keresz­tül mene­kült a hon­ta­lan­ság­ba.

Innen aztán jól lát­ha­tó a Tus­ná­di-szo­ros­tól Fel­csík felé emel­ke­dő Csí­ki-meden­ce.