"Országunknak vannak olyan tájképi csemegékkel szolgáló részei, melyek kitörölhetetlen nyomokat hagynak lelkünkben. A magyar hon egyik teljesen különálló tája a Felföld alsó lépcsője a legérdekesebb földtani alakulásokat nyújtja, melyek rendkívül nagy változatosságot tüntetnek fel. A völgyekben lakó magyar nép, bár verejtékezve, de törhetetlen szorgalommal díszíti a hegyoldalak lejtőit és a völgyek fenekét. Valami lenyűgöző báj áramlik az egymást felváltó völgyek váltakozó tájképeiből, melyeken idegzsongító csend és nyugalom ömlik el."
Méltatja varázsát, de pontos földrajzi nevét nem közli Csúry Jenő. Hisz ennek a Nógrád és Gömör határán domboruló, mozaikos tájnak valahogy nem alakult ki egy általánosan elfogadott elnevezése. A Hazajáró előszeretettel nyúl vissza Anonymusig és nevezi újra Bolhádnak az évszázadokon át rejtőzködő dombvidéket, melynek végvidéki jellegét csak fokozza, hogy a trianoni határ kettévágta, elszakítva egymástól a barkó magyarokat. Ideje újra visszahelyezni a magyarság nép- és földrajzi térképére a vidék hitben és hagyományban élen járó palóc jellegű népét, és földjüket, a Barkóságot.