"Magyar táj szép folyója, Hordozd e föld gyümölcsét, Légy áldások hozója, Mint a magyar dicsőség!"
Ízig-vérig magyar táj, vizekkel, erdőkkel, legelőkkel, termőföldekkel, vulkáni kiemelkedésekkel. Árpád népe be is lakta, és ha kellett, meg is harcolt a Beregi-síkságnak ezért a gazdag vidékéért. Aztán az utolsó nagy háborúkat elbuktuk, s a Tisza jobb partján terjedő Beregi-Tiszahátra beköszöntött a reménytelenség, a kitaszítottság kora. Bereg ott találta magát egy embertelen birodalom nyomorúságos mindennapjaiban. Sokan meghaltak, de a beregi magyarság nem tört meg az öröknek gondolt télben, és a szovjet múlt romjain, az ukrán jelen kihívásain ma már újra magyar jövőt mer tervezni, építeni, álmodni a Szernye ártéri erdeiben, a Tiszahát apró szigetvulkánjainak árnyékában.