"Felső-Magyarországnak egyik legszebb és legérdekesebb része a Szepesség. Mindenfelé hegyek és völgyek váltakoznak rajta. A Magas-Tátra északkeleti határán a Bélai mészkő-havasok áll őrt, fehérlő sziklái között világos zöld legelőket és sötétzöld erdőket látunk. Szelídebb lejtőjű kúpjaival majdnem derékszög alatt csatlakozik a Magas-Tátra gránittömegéhez. Az alpesi virágokkal ékes, kényelmesen járható gerincből egyenes sorban emelkednek ki a két Mészárszék, a Bolond-Gerő, a Sirató, s a láncolatnak legmagasabb csúcsa, a Havrán, továbbá a Murány…"
A Bélai-Tátra és az előterében szétterülő Szepesség ma is jól csengő hívószavak. Pedig nehéz szerepet írt nekik a történelem. A Magas-Tátra nagyszabású gránittömbje árnyékában kevesebb babér termett az alacsonyabb, kevésbé szaggatott Bélai-mészkővonulatnak. Mégis: széles, füves hátai, itt-ott előbukkanó fehér sziklái, páratlanul gazdag élővilága és karsztjelenségei révén méltán nevezhetjük az Északnyugati-Kárpátok egyik legpazarabb bércének. Természetvédelmi okokból ugyan lezárták főgerincét a turisták elől, de járható útvonalai is remek túraélményekkel kecsegtetnek. Odalent, a Szepesség remekbe szabott városaiból már „csak” megalkotóik, a szorgos cipszerek és a magyarok hiányoznak. Sajátos építményeik némán simulnak bele a tátraalji tájba, melynek színterében bontott szárnyat a hazai turistaság.