A Szabadka melletti Palics fogadta március végén a VI. Bácskai Hazajárókat. A péntek esti programon egy közönségtalálkozó volt, ahol Kenyeres Oszkár bemutatta a Hazajárók több évnyi munkásság a palicsi közösségnek és a túrára érkezőknek.

Más nap elindult a több mint 150 főt számláló túra csapat. Sorba vette Palics legszebb monarchia jellegű épületeit és a reggeli órákban a Vermes Lajos sétányon megtekintette a térség egyik legnagyobb sport emberének a szobrát. A turista övezet után tájvédelmi rész következett és délre haladva a tónak szépségeiről Hulló István biológus mesélt.

A 25 kilométeres túra közepén Szentkúton hallhattunk információkat Szabadka város vallási életéről, és Mester Imre diakónus egy áldással búcsúztatta el a túrázókat. Az eső, és táj szépsége végig a túra szerves része volt és mire visszaértünk az induló pontra nem kicsit voltunk elázva. A 25 kilométer túra végén Bandi bácsi mesélt a palicsi evezősökről és a sok szépség mellett egy régi villát is megnéztünk, amiről a történelem már elfeledkezett és hagyta a palicsi parkban teljesen elpusztulni. A villa emlékeztetett minket, hogy nem mindegy ki az épületnek az ura, mert a könnyen szerzett ingóságoknak előbb, vagy utóbb úgy is új gazdája lesz.

A túra végén a palicsi Magyar Művelődési Központban várt ránk a babgulyás. Legmesszebb, legfiatalabb és a legidősebb túrázó is megkapta jutalmát, majd utána búcsút vettünk, de már a búcsú gondolat Tóthfaluban járt, ahol is már hazajárunk és újra találkozunk 2027-ben a VII. Bácskai Hazajáró túrán.

A végső gondolat a palicsi Emlékkútról, vagyis arról a feliratról, ami eltűnt a Nagy Háború végén.
Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai (1910) c. versciklusából volt rajta idézet:

“A tó, a tó! az eleven poézis
Fölötte az ég – s összefoly a két viz –
Egymásbaolvad – s tág gyerekszemekkel
Fel-felmeredve nézem néma reggel.
A tó, a tó! a messzeség! hahó!
A messzeségbe elvisz egy hajó.”