Az elké­sett ősz pom­pás ragyo­gá­sa vár­ta az idei Áprily Lajos emlék­tú­ra részt­ve­vő­it Viseg­rá­don. Hagyo­má­nyos módon három táv közül választ­hat­tak, akik ezt a szép szom­ba­tot a szé­kely­föl­di szár­ma­zá­sú köl­tő, Áprily Lajos által sze­re­tett és meg­ver­selt Viseg­rá­di-hegy­ség­nek szán­ták. A 12, 26 vagy a 45 km-es táv­nak össze­sen 332-en vág­tak neki. Olvas­sá­tok a 45 km-es távot tel­je­sí­tő Héder Lász­ló rövid beszá­mo­ló­ját:

Kora reg­gel 7‑kor indul­tunk a min­dig kivá­ló han­gu­la­tot és indí­tó pálin­kát biz­to­sí­tó Viseg­rá­di Sport­cent­rum­tól. Az első meg­ál­ló­hoz sze­ren­csé­re idő­ben oda­ér­tünk, ugyan­is kel­lő fris­sí­tő várt ben­nün­ket, így nagy erő­vel vág­hat­tunk neki az első nagyobb emel­ke­dő­höz a vár­ba. A kapasz­ko­dás min­dig nagyon nehe­zen indul, de hamar fel­ér­tünk, majd több kilo­mé­te­res pihen­te­tő eresz­ke­dés várt ránk az Áprily-völgy aljá­ig, ahol cso­ki for­má­já­ban jut­hat­tunk egy kis plusz ener­gi­á­hoz. Innen megint egy hosszabb emel­ke­dőn kel­lett fel­küz­de­ni magun­kat a Sil­va­nu­sig, ahon­nan amíg a szem ellát, csak a ter­mé­szet várt ránk és hosszan sétál­tunk a fák ten­ge­ré­ben miköz­ben gyö­nyö­rű kilá­tás­ban volt részünk a Bor­jú­fő­nél. A Vörös-kőhöz érve, nagy­já­ból fél­táv­nál tar­tot­tunk egy nagyobb szü­ne­tet, melyet a pont­őr­nek köszön­he­tő­en egy jó ebéd mel­lett tud­tunk eltöl­te­ni. Újult erő­vel vág­tunk neki az utol­só 20 km-nek, Pilis­szent­lász­ló­ig viszont már érez­tünk a fárad­sá­got és sok­kal nagyobb táv­nak érez­tük az egé­szet. Nagyon jól jött a szent­lász­lói hegy­te­tőn az újabb fris­sí­tő pont, ami után tovább len­dül­ve már a sötét­ben lám­pá­val halad­va men­tünk végig a legen­dás Spar­ta­cus ösvé­nyen. A sötét­ség miatt las­san halad­tunk, de végül elju­tot­tunk a Jenő kuny­hó­hoz, ahon­nan már érez­tük, hogy las­san a végé­hez köze­le­dünk. Mivel nem kel­lett fel­mász­ni a Bánya­te­tői-kilá­tó­hoz, hanem helyet­te egy másik kilá­tó­pon­tot érin­tet­tünk, majd gyor­san le is értünk a sport­pá­lyá­hoz, ahol egy jó tál pap­ri­kás krump­li­val fejez­tük be utun­kat.
Köszön­jük az önkén­tes segí­tők­nek a pont­őr­kö­dést, külö­nö­sen az Oláh csa­lád­nak az évek óta tar­tó aktív segít­sé­gét, a Bárt­fai-csa­lád­nak a rajt-cél biz­to­sí­tá­sát és min­den részt­ve­vő­nek a közös­sé­gi élményt! Jövő novem­ber­ben újra talál­ko­zunk Viseg­rá­don!

A fény­ké­pe­kért külön köszö­net Kor­mos Ist­ván­nak.