Ahogy azt már megszokhattuk az elmúlt években, az idei Horthy-túrán is felejthetetlen élmények és szuper társaság várták a résztvevőket. Május 4-e reggelén gyönyörű, napfényes idő köszöntötte a rekordlétszámú 290 túrázót, akik azért gyűltek össze a felvidéki Ipolyhídvég újonnan átadott Szent Borbála-hídjánál, hogy nekivágjanak a Korponai-dombságban kanyargó 33 km-es távnak. A rajtban barátok, ismerősök és első bálozók köszöntötték egymást, megtörténtek az első “indító” koccintások is, majd szépen sorban megindult a mezőny.
Az útvonal hullámzó termőföldeken, zöldellő erdőkön és mezőkön át vezet, több festői kilátópontot és települést is érint, változatosságával szinte folyamatosan tölti a lelket.
Az első ellenőrző pont előtt, a kis présházak között vezető meredek emelkedőn felérve és megpihenve megcsodálhatjuk a szemközt magasodó Börzsöny vonulatait. Innen nem messze, Ipolyfödémes felett a keresztnél szokás szerint Jakab Sanyi – Hazajáró magazin alapembere és egyben a túra egyik házigazdája- várja a túrázókat vízzel, üdítővel, házi süteményekkel, na és persze finom pálinkával.
Innen az út a közeli Kelenyébe vezet, ahol a 2. ellenőrzőpont, egy tisztavízű forrás és a falucska kisboltja várja a vándort, hogy szomját oltsa, ha a nagy melegben ismét kiszáradt volna. A faluból szalagozás mentén jutunk fel a Magasmajtény és Ipolyfödémes között elterülő legelőre, ami a túra legmagasabb és legészakibb pontja. Itt volt 1938-tól 1944-ig Csehszlovákia és Magyarország határa, ma már csak a nyelvhatár húzódik itt.
Innen egy kellemes erdei séta után érkezünk meg Ipolyfödémes központjába, a 3. számú ellenőrző ponthoz, ahol a helyi magyar közösség lelkes tagjai igazi terülj-terülj asztalkámmal, jó sztorikkal és szeretettel várnak bennünket.
A frissítés után a piciny színmagyar települést elhagyva egy tehénlegelőn vágunk keresztül, észak felé a Selmeci-érchegység legmagasabb pontja, az 1009 méter magasan fekvő Szitnya látható. Az elmúlt évekhez képest változás, hogy az erdőbe érve, a Rataj erdészkunyhó után nem sokkal, egy meredek ereszkedés után a Nádas-tóhoz, a 4. ellenőrzőponthoz vezet az út. A kis erdei tó igazán különleges, a mesékben az ilyen helyeken élnek a tündérek.
Innen hosszabban és végül meredeken emelkedünk a Kopasz-hegy azaz helyesebben a Magas-hegy tetejére, ahonnan megcsodálhatjuk a Börzsöny-hegységet, valamint az alatta elterülő apró falvakat: Drégelypalánkot, Tesmagot és Hontot, de Ipolyság templomtornya is büszkén mutatja magát. A csúcsról leereszkedve hamarosan elérjük az 5. számú ellenőrző pontot, a legendás kis zöld présházat, ahol hagyományosan a Velebny és a Gál család vendégeli meg a túrázókat. Itt emlékezünk meg Gál József barátunkról, aki 2017 óta sajnos már csak lélekben lehet velünk. A mindig jó kedélyű mosolygós ember családjával karöltve éveken keresztül szívesen látta vendégül a Horthy Emléktúra résztvevőit. Mindvégig kitartott magyarsága mellett, gyermekeinek és unokáinak is példát mutatva és ebben a szellemben nevelve. Minden jelentősebb magyar ünnep, megemlékezés alkalmával házán büszkén szállt a szélben a magyar trikolór, jelezve mi itthon vagyunk a szülőföldünkön. Gál József emléke is köztünk marad, ezt megígérhetjük! A vendégszeretet is őrzi az emlékét, tesmagi magyar zászló, pörkölt, házi sütemények, enni-innivaló, mosoly és szeretet.
Innen a Somos-hegy sziklagyepes oldalán megyünk tovább, gyönyörködünk a tájban, érintjük a Veréb-hegyi kilátót, majd a szalagozást követve érünk vissza Hídvégre. A templom mellett elhaladva már nincs messze a cél, a régi gyaloghíd melletti terület, ahol vár minket a gratuláció, a kitűző és az oklevél, na és a földi Kánaán: szarvaspörkölt, helyi csapolt sör, és minden földi jó. A helyi magyar fiatalság önzetlensége, lelkesedése, a közösségük ereje mindenkinek példát mutat és egyben erőt is ad.
Azt, hogy mit kaptunk még a túrától szavakban már nem lehet jobban kifejteni, el kell jönni és át kell élni! Köszönjük még egyszer mindenkinek a részvételt, a szervezőknek, segítőknek, önkénteseknek pedig a támogatást!
Csatlakozzatok a Hazajáró Egylethez, várunk a túráinkon!