Gyö­nyö­rű őszi idő­já­rás fogad­ta Dobo­gó­kőn az immár 9. alka­lom­mal meg­ren­de­zés­re kerü­lő Őszi Haza­já­ró Túra részt­ve­vő­it. A 2017-től tra­gi­ku­san fia­ta­lon elhunyt bará­tunk, Strahl Zol­tán nevét vise­lő túrán idén közel 150-en áll­tak rajt­hoz, hogy neki­vág­ja­nak a több mint 16 km-es táv­nak és leküzd­jék az ehhez tar­to­zó 804 méter szint­kü­lönb­sé­get.

A túra rajt­já­nak ezút­tal is part­ner egye­sü­le­tünk, a Magyar Turis­ta Egye­sü­let gon­do­zá­sá­ban álló, és Magyar Zsolt bará­tunk által üze­mel­te­tett báró Eöt­vös Loránd mene­dék­ház adott ott­hont. Az út első része min­dig vidám. Itt még főleg szint­ben hala­dunk, majd foko­za­to­san egy­re mere­de­kebb lej­tőn eresz­ke­dünk az őszi szí­nek­ben pom­pá­zó erdő­ben a Király-kúti kuny­hó­ig, ahol sze­mé­lye­sen a Haza­já­ró soro­zat­ból ismert műsor­ve­ze­tő, a fel­vi­dé­ki Jakab Sán­dor fogad ben­nün­ket. Kapunk tőle pecsé­tet az iti­ner­be, na és ter­mé­sze­te­sen jófé­le pálin­kát a poha­runk­ba.

Király-kút után követ­ke­zik a túra első komo­lyabb emel­ke­dő­je, de ez nem okoz­hat gon­dot, jóked­vű­en érke­zünk Pré­di­ká­ló­szék­re, ahol Moys Zol­tán, a Haza­já­ró író-ren­de­ző­je a pont­őr sze­mé­lye­sen. Tőle kap­juk meg a pecsé­tet az iti­ne­rünk­be, miköz­ben csat­tog­nak a fény­ké­pe­ző app­li­ká­ci­ók hang­ef­fekt­jei a mobi­lok­ban, hiszen a pano­rá­ma fes­tői, a lát­vány ezút­tal is pazar. Inte­ge­tünk egyet a Bör­zsöny­nek és a Csó­vá­nyos­nak, majd meg­kezd­jük az óva­tos eresz­ke­dést a Vad­ál­ló-kövek men­tén.

A Szent­fa-kápol­na mel­lett újabb ellen­őr­ző­pont vár ben­nün­ket. Az ácsi Ter­mé­szet­já­ró Bakan­csos Klub az egyik első és leg­ked­ve­sebb szö­vet­sé­ge­sünk, fan­tasz­ti­kus bará­tok és har­cos­tár­sak a ter­mé­szet­já­rás terén. Mint min­den évben, most is elké­pesz­tő terülj-terülj asz­tal­kám­mal vár­ják a túrá­zó­kat, van zsíros‑, lek­vá­ros, min­de­nes kenyér, üdí­tő, víz, na és per­sze iga­zi ácsi pálin­ka is, lányok­nak, fiúk­nak, ki milyet sze­ret­ne.
Nehéz innen elsza­kad­ni, de men­ni kell tovább, vár min­ket a Rám-sza­ka­dék, vala­hogy vissza kell még jut­ni a Dobo­gó­kő­re.

Sike­re­sen kerül­get­jük a hét­vé­ge miatt össze­cső­dült, váro­si turis­tá­kat, de amúgy örü­lünk neki, hogy ezút­tal nem a plá­zák flasz­te­rét kop­tat­ják. Támo­gat­va és biz­tat­va a kez­dő­ket, könnye­dén abszol­vál­juk a sza­ka­dé­kot, meg­másszuk a lét­rá­kat, majd egy hosszabb kap­ta­tó után már a Rezső-kilá­tó­nál is vagyunk. Innen sokan az évek során meg­szo­kott útvo­na­lon egy­ből a cél­ba men­nek, ám ezút­tal még volt egy kité­rő az újon­nan fel­épült, átadás­ra váró Haza­já­ró Turis­ta­ház felé. Aki kihagy­ta, ne bán­kód­jon, hiszen a Magyar Turisz­ti­kai Ügy­nök­ség támo­ga­tá­sá­val fris­sen fel­épült turis­ta­ház ünne­pé­lyes átadó­já­ra vár­ha­tó­an 2025 tava­szán kerül majd sor. A cél­ba vissza­tér­ve Kenye­res Osz­kár­tól, a Haza­já­ró legen­dás sze­rep­lő­jé­től és egy­ben a Haza­já­ró Egy­let alel­nö­ké­től vehet­tük át a jól meg­ér­de­melt okle­ve­let és kitű­zőt, és kap­hat­tunk egy-egy test­re sza­bott ked­ves szót, poént és ter­mé­sze­te­sen gra­tu­lá­ló kéz­fo­gást.

A túra név­adó­já­ról, Strahl Zol­tán­ról is meg­em­lé­ke­zünk, Zoli csa­lád­ja és köze­li bará­tai évről évre részt vesz­nek a túrán. Köszön­jük a szer­ve­zést, a pont­őrök­nek az áldo­za­tos mun­kát és kitar­tást, a Jóis­ten­nek pedig a fan­tasz­ti­kus idő­já­rá­sát és a gyö­nyö­rű­en meg­te­rem­tett tájat, az őszi erdők illa­tát!
Ha vala­ki idén nem tudott eljön­ni, jövő­re már most írja be a nap­tá­rá­ba: októ­ber utol­só hét­vé­gé­jén Strahl Zol­tán emlék­tú­ra!
Kihagy­ha­tat­lan.