Jó, ha szívben tartjuk: a föld, amin járunk, vérrel áztatott. A Magyar Királyságnak ez az északi határvidéke az I. világháború idején, 1915 telén hadszíntérré vált. Az orosz sereg betörése után az osztrák-magyar 3. hadsereg kötelékében rengeteg magyar is harcolt. Itt szolgáltak többek között azok az ezredek is, amelyek nyáron már az olasz fronton a Doberdó-fennsíkot védték. A József főherceg irányítása alatt álló hadtest 1915 tavaszán az Ondava és az Olyka folyók közötti hegyeken ontotta vérét. Velkő környékén is könyörtelen harcok dúltak, többek között a Korumkó hegy gerincéért.
Itt küzdött a hazáért a híres természetjáró, a „Turistaság és Alpinizmus” című lap egyik megalapítója, Serényi Jenő is: „Nagy hóviharban Repejő felé indultunk. Minél tovább haladunk, annál élénkebb életre akadunk. A lőszeroszlopok, málhás állatok szakadatlanul vonulnak, majd lovasok vágtatnak kettesével előre. Elérjük az ütegeket is, amelyek Repejő előtt kb. 1 km-re állottak. Már kezdjük megszokni a mellettünk dörgő ágyúkat. Nem érezzük a veszedelem érzetét egy cseppet sem, mintha csak Érdre mennénk gyakorlatra! A fiúk jókedvűek. Ki tudja, hánynak vére fog folyni drága hazánkért és viszont látom-e én is szeretteimet?… Az ütegeknél századunk rajcsoportokba alakul át, én osztagommal az utóvéd vagyunk. Így vonulunk be Repejőbe, mindenütt gyalogösvényen, kis csoportokban a patak balpartján… Ránk sötétedett az este. Leheveredtem a fiúk közé. Előttem néhányan tüzet raktak, de úgy, hogy lángja nem látszik. Ott melengetik fáradt, átfázott tagjaikat. Lassan hullni kezd a hó is. Csendes pelyhek szállingóznak. Teljesen beburkolódzom gumiköpenyegembe és szótlanul bámulok magam körül; gondolataim messze járnak: mit hoz az éjszaka a maga titokzatosságával, mit csinálnak most otthon, mi lesz velünk?” (Serényi Jenő: Harctéri naplóm, 1915)
Az elesett hősökre emlékeztetnek a velkői katonai temető fakeresztjei. A temetőt már akkor létrehozták, amikor a front már távolodott innen. Később a környező temetőkből is exhumálták a katonákat, és őket is idehozták. 8662 katona nyugszik itt, ebből 11 neve ismert. Egyébként 2009-ig a temető elég rossz állapotban volt; ekkor kezdték el kitisztítani, rendbe hozni. A munkába a magyarországi Krajcáros alapítvány is besegített. A falutól 500 méterre lévő temetőbe a templomtól indul egy tematikus jelzés.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a katonatemető.
