Az úgy kezdődött, hogy a túrát megelőző héten esett-esett szakadatlan az eső. Közelgett a szombat, a nagy napunk. Valamit tenni kell! Tündérkertnek azon szegletében lakom, mit tündérek lakhelyüknek választottak.

Attila mondta találjak már ki valamit. Ekkor elhatároztam, hogy elmegyek hozzájuk és segítségüket kérem. Álltam a Lion tó melletti tisztáson, s vártam. Csakhamar kiléptek a tisztásra, lerázták vizet szárnyacskáikról, s türelmesen meghallgattak. Elmondtam, hogy szombaton Nagy-Magyarország minden szegletéből összegyűlnek jó emberek, hogy vélünk közösen fedezzük fel tündérkertnek egy másik szegletének szépségeit. A tündérek összedugták fejecskéiket, s azzal engedtek útnak, minden úgy lesz majd, ahogyan kértem. Szólnak az ott élő testvéreiknek, ők majd csodálatosan szép időt varázsolnak, s mondták azt is, hogy ilyenkor az emberek szíve megtelik jósággal. S minden úgy lett, ahogy a tündérek ígérték. Csodaszép idővel ajándékoztak meg bennünket, teremtettek napsütést is nékünk. Mivel közeleg „A magyar népmese napja „így ezzel kezdődjék hát a kaland. Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktöl kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket.

Reggel kakasszóra gyülekeztünk Dunatőkésen a Czajlik Ranch udvarán lévö parkolóban. A ranchon aznap éppen egy lovasverseny zajlott, de itt folyamatosan zajlanak még számos díjugrató, fogathajtó, western fedett pályás versenyek is. Reggel nyolc órára össze is gyűltünk, közel száztízen. Csíksomlyói búcsú helyszínén lévő kápolna mása elött köszöntötte a századot Méhes Attila rendező, s jómagam a szárnysegédje. Utána Czajlik Zsuzsa a birtok tulajdonosa üdvözölte, s indította útjára reményt keltő szavaival a túrázókat, rendelkezésünkre bocsátotta a ranch területét, s a visszaérkezéskor a szakácsuk által főzött gulyáslevesre, melynek kiadásainak felét ő állta, hívta meg a hazajárókat.

Isten áldásával indultunk útnak az Aranykertnek is nevezett, természeti kincsek tömkelegével megáldott tájegységben. Mint már említettem is, ott hol egyes legendák szerint egyenesen a tündérek birodalmának tartják a szigetet. Elhagyva a ranchot egy kis állatkert mellett vitt az utunk, innen a reggeli kakasszó, egy kis gyaloglás után meg is érkeztünk első megállónkig a Dunatőkési vízimalomhoz, ahol már várt ránk Csiba Mária polgármesterasszony jóféle csallóközi rigófüttyös pálinkával. Mesélt nékünk szeretett falujáról Dunatőkésről, a malomról, működése mikéntjéről pedig az utolsó tulajdonos Cséfalvay János unokája. Dunatőkés Csallóköz középső részének északi peremén fekszik. A községet átszeli a Kis-Duna jobboldali ága, mely a község után kapta a nevét Tőkési ág. Itt folyik még a Tőkési kanális is és a falu határában ömlik a Tőkési ágba. Közvetlenül a kanális beömlése alatt található a Tőkési vízimalom, mely kulturális és technikai műemlék. Hajdan több száz vízimalom egyik utolsó hírnöke ez, melyek szó szerint a folyó partok ember alkotta ékei voltak, s tökéletes helyszínt biztosítottak a malomipar számára. A malmot 1920-ban építette Cséfalvay János, s 1942-ig működött. Az emeletes vízimalom kőből és téglából épült, a malomkerék és a tartószerkezete fából. A második világháború alatt megsérült, de javítása után még 1950-ig őrölte a gabonát. Meg is tekinthettük a malomban az eredeti műszaki berendezést.

Felkerekedtünk és elindultunk következő megállónk Felsővámos felé. Útunk a Kis-Duna mellett haladt, erdők, rétek, szántóföldek, mezők kísérgettek bennünket. Olyan most a mező reggelenként, mintha gyémántos fátyolrongyokkal volna lehullatva. A kis mezei pókok hálói azok. Érzik már a közelgő hidegebb hónapokat. Sápadt sárga a fűország, melynek üdítő foltjai a sűrűn virágzó, pompás, lila őszi kikericsek hada. Hullanak a levelek, hasuk sárga, hátuk piros, beléjük kap a szél szárnya, földre esnek, vagy épp a vízre szállnak, s elhajóznak Kis-Dunával. Ez a föld, amelyen gyalogolunk a ragadós televény a zöldellő mezők földje. Jókedv szőtte át menetelésünket. Hamarosan elérkeztünk a felsővámosi római katolikus templomhoz, hol Almási Ernő polgármester, s Novotný Norbert alpolgármester már várták a megéhezett, megszomjazott századot. A falu, ahogyan még néhányan a helyiek közül nevezik Vámosfalu a Kis-Duna és a Tőkési Duna ág közötti szigeten fekszik, érdekes, sziget a szigeten Erre vezetett hajdani vásárút, nevében fennmaradt a vámhely emléke. Betértünk Nepomuki Szt. Jánosnak szentelt templomba, mely 1740-ben barokk stílusban épült, s a 19. században építettek át klasszicista stílusúra mesélte történetét a polgármester. Utána a templom kertjébe hívta a megéhezett, megszomjazott sereget, hogy eme bajunkon enyhítsen a szeretettel is megkent zsíros, hagymás kenyér és a jókedvderítő folyékony barack és szilva szomjoltó ereje.

Jóllakottan, jókedv fokozva indultunk tovább. Vándoroltunk végtelenbe vesző szántások mentén, itt-ott még aratásra várakoztak kukorica és napraforgó táblák. Néhol meg-megálltunk rácsodálkozni Kis-Dunára, hol csodás fotók születtek. Elmentünk egy láthatatlan kastély mellett, hol a vállalkozó kedvű vándorok arany pénzek után kutattak, reménnyel, mert a mai napig találni ott ily kincseket.
Elérkezvén a cél előtti utolsó frissítő pontunkra, kényelembe helyezvén lábainkat, gyönyörködhettünk Alba Régia étterem teraszán a Kis-Duna adta varázsban, mely Pozsonynál ágazik ki anyjából a Dunából és 135 kilométer tekergős, kanyargós útja Gútánál ér véget, ahol beleömlik a Vág folyóba, s vele keveredve ismét visszataláljon anyjához a Dunához.

Felfrissülve, fél óra járásra, vissza is értünk a kiindulópontunkhoz, mely a célpontunk is volt egyben. Mindenki megkapta a jól megérdemelt emléklapját, s nyakba akasztható különleges, egyedi érméjét. A napnak másik különlegességei voltak, az egyedi mintázatú, e napra készült pólók, Csallóközi Hazajáró Túra felirattal, melynek nagy sikere volt. Mindenki elfogyasztotta a nagyon finom, ízletesre főzött gulyáslevest, melyet Hargita tüzes vizével lehetett öblögetni. Még elbeszélgettünk a ranch teraszán, üldögéltünk egy ideig, mely a húsz kilométeres gyaloglás után igazán jóleső volt. Mindenkinek gratuláltunk, megköszöntük, hogy eljöttek, megtiszteltek bennünket jelenlétükkel.

Hálásan köszönjük a hozzájárulást, segítséget minden támogatónak, segítőnek, kik bármilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy ez a nap ilyen szenzációsra sikeredhetett!

Zárom soraimat egy szép idézettel, mely akkor jutott eszembe, mikor megláttam a mai napra készített pólók mintáját.

„Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.”
Kölcsey Ferenc: Himnusz

A beszámolóért és a fényképekért külön köszönet a túra szervezőinek, Szüllő Juditnak és Méhes Attilának!