Sóvidék – A székely föld sója
Hazajáró műsorok

Sóvidék – A székely föld sója

33. rész
"Sóvidéken vagyunk; így nevezik a Székelyföldnek egy ásvány-kincsekben gazdagon megáldott vidékét: a Korond- és a Kis-Küküllő völgyét le Szováta községig. A föld, a melyen járunk, egy tengerrész sógazdagságát rejti magában. Sót izzad ki a föld, sóval vegyes az út pora, sótartalmúak a források, a kutak vize sós ízű, márványfehér, sima sóhegyek törnek ki a földből és só-sziklákkal viaskodik a völgyben letörtető folyó."
Hankó Vilmos: Székelyföld (1896)

Annyi csámborgás után végre a sóporos útra is rálép a Hazajáró, hogy megízlelje a Székelyföld savát-borsát adó Sóvidéki-medencét. A Görgényi-havasok és az Erdélyi-medence találkozásánál elterülő, hegyekkel övezett Sóvidék kivételes földrajzi, néprajzi és történelmi tájegységet alkot. Összekötő eleme a föld mélyében rejlő só, de a Teremtő más természeti kincsekkel: különleges vizekkel, jóféle agyaggal és drágakövekkel is megáldotta ezt a medencét. A kőkemény földbe gyökerezett székely pedig – jó gazda módjára – organikus kultúrával, tájba simuló emberi alkotásokkal és legendákkal fűszerezte szeretett szülőföldjét, az ide látogató Hazajáró legnagyobb örömére.

Látnivalók / Székelyföld / Marosszék

Csodás erdei környezetben fekszik Szováta. A régi kicsiny falu alig 150 év alatt lett nagyhírű üdülőközponttá, Sóvidék egyetlen városává, természetes sós tavainak köszönhetően. Közülük a legnagyobb és legismertebb a völgykatlanban fekvő Medve-tó. A kiterített medvebőrre emlékeztető formájú tó az 1870-es években keletkezett, egy víznyelő elzáródásával. Hírnevét annak is köszönheti, hogy a világ legnagyobb és Európa egyetlen heliotermikus – azaz naptól melegedő – sós tavaként tartják számon. A néhol 18 méteres mélységet is elérő, rendkívül sós tó ugyanis a felszínén képződött vékony édesvízréteg hatására a napsütéstől fokozatosan felmelegszik. A szórakozni és a gyógyulni vágyó turistákat szolgálja a Medve-tó körüli fürdőtelep, ami a századfordulón kezdett kiépülni. A Monarchiát idéző faragott fatornácos villákat ma már egyre inkább kiszorítják a modern hotelek.

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...

Az erdélyi só fővárosa Parajd, de Európa egyik leggazdagabb sólelőhelye is. A bányát nemcsak turisták látogatják, de a légúti megbetegedésben szenvedőnek is kiváló terápiás lehetőséget nyújt a föld alatti hatalmas csarnokok száraz, sóporos levegője. Parajd környékén már évezredek óta folyik a só kitermelése, de az itt fellelhető tartalék még mindig több mint száz évig biztosíthatná Európa teljes szükségletét. A föld alá először a 18. században ereszkedtek a bányászok, addig csupán felszíni fejtéssel foglalkoztak. A bányában ökumenikus sótemplom, valamint egyedülálló módon borpince is található.

Bővebben...

Természetvédelmi terület a Sószoros. Több tízmillió évvel ezelőtt a Kárpátok felgyűrődésével az Erdélyi-medence süllyedni kezdett, s a mélyedésében szárazföldi sós beltenger alakult ki, ami úgy 20 millió évvel ezelőtt kiszáradt. A kiülepedett sóréteg pedig meggyűrődött, és mutatós sóhegyként tört a felszínre, amiket ma is megcsodálhat az errejáró.

Bővebben...
Bővebben...

A település templomának tornyán a vidékre jellemző nap-és szélkakas látható.

Bővebben...

Az ásványvizes tanösvényen fekszik Cseredomb, ahol borvízforrás található. Évszázadok óta járnak ide a környékből, s akinek nincs nyavalyája, asztali vízként is nyugodtan fogyaszthatja ezt a rendkívül jó ízű forrásvizet. A Csiga-dombot Erdély legnagyobb aragonit-előfordulásával rendelkező dombját a ma is aktív sós-meszes ásványvízforrás építette, évezredek alatt.

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...

Korondot fazekassága tette világhírűvé, mivel alapanyaga maga a föld, és Sóvidék egyben az agyag országa is. Főutcája mentén állandó kirakodóvásár jelzi a helyi hagyományok és népművészet továbbélését. A korondiak évszázadok óta foglalkoznak agyagművességgel, de hírük csak a 20. század elején terjedt el a nagyvilágban. A míves kerámiák mellett Korondon értékesítik a környék fűzfavesszőből készült eszközeit és faragványait is. Ma a településen közel ötezren élnek fazekasságból.

Bővebben...
Bővebben...

Amikor 40 férfitorok énekli a két nemzet Himnuszát

Amikor 40 férfitorok énekli a két nemzet Himnuszát, amikor hajnalba fordul már az idő, de még mindig felcsendül a „doberdói nagyhegy”. És amikor megérted, hogy a megmaradással itt nem lesz probléma, sokkal inkább odahaza a szórvány Budapesten. Mert itt nincsenek izmusok, oldalak, itt egyszerűség van és tisztaság. Itt még „messze zsong a hálaének” és „hálát adnak a magasság Istenének”. Itt úgy sikerül fejlődni, hogy a múlt és értékei nem kerülnek ki a szemétdombra. Persze már előre bánt a gondolat, hogy haza kell lassan indulni, és abban a világban kell élni, ahol éppen a megasztár x-re toborozzák a szerencsétlen magyart. Micsoda kontraszt. No de indulni kell: némi gyarlóságot levetkőzünk ebben a „tisztítótűzben”, és a fazék mellett hazavisszük a megmaradás nem is olyan titkos receptjét is: van az Úristen, vannak Firtosok és vannak Tardosok. De mindig a jó győz.
Amúgy drága, jó Benedek Elek hagyta ránk így ezt a mondát Firtos váráról, ahol még a XVIII. században is jezsuiták mormolták szent zsolozsmáikat. Aztán ők is elmentek, és nem maradt sok minden a történelemből, csak romok és a meghallgatott imák. Mert ha kicsit lejjebb ereszkedünk a Firtosról, és benézünk Korondra, ott bizony nemcsak a Likaskőt találjuk meg a Kalonda és a Korond vizének összefolyásánál, hanem a meghallgatásra talált imák is ránk kacsintanak, ha éppen a megmaradás után nyomozunk.
Korondon jó úton halad a megmaradás, de hát ez mitől ne lenne így? Virágzik a fazekasság, a mesterek szerte Erdélybe hordják a portékáikat, sőt a Kárpátokon túli részeken is nagy keletje van a korondi termékeknek. Gyönyörűen faragott székelykapuk, borvízforrások, aragonit-bánya, az unitárius temető kopjafái – ezek mind Korond ékkövei, amelyeket az útikönyvek is részletesen bemutatnak. Jönnek is a turisták az anyaországból – szinte kötelező program a népművészet remekeit bemutató üzletsoron való bazározás. Amúgy is, hosszú volt az út, a szórványvidéken való átkelés után felüdülés ez a magyar sziget itt Románia kellős közepén. Egy gyors Parajd, egy gyors Korond, egy gyors Farkaslaka, egy gyors Szejkefürdő, és még mennyi mindent meg kell nézni másnap is. Kár érte, mert így pont a lényegről maradunk le. Húzzuk be hát a féket, és nézzünk jobban szét itt Korondon.
Jómagam ezt bő évtizedig a Nagymaros öregfiúk focicsapat tagjaként tettem, ugyanis Korond és Nagymaros már a 2000-es évek eleje óta oda-vissza megmérkőzött egymással egyszer itt Székelyföldön, egyszer a Dunakanyarban. Aztán jött a Hazajáró, én pedig szerkesztőként arra gondoltam, hogy valahogy vonjuk be ezt a testvérkapcsolatot a Hazajáró sóvidéki filmjébe. Így is lett, aki megnézi ezt a részt, az bizony azt láthatja, miként is talál egymásra anyaországi és székelyföldi magyar. A legjobb az egészben pedig az, hogy a Hazajáró stábja is úgy betagozódott ebbe a történetbe, hogy azóta is barátként érkezik mind Korondra, mind Nagymarosra.
Persze a film nem csak Korondról szólt, hanem a Korond-patak völgyéről Szovátától Alsó- és Felsősófalván át Korondig. Kicsit sajnáljuk, hogy a két Sófalvára csak egy mondat jutott, azt meg pláne, hogy az a parajdi sóbánya, amelynek a turisták elől elzárt szintjeire is bejutottunk, az már sajnos nincs többé.
Talán ezért is javasoljuk, hogy továbbra se kerüljük el a Székely Sóvidéket, sőt nézzünk szét egy kicsit jobban Athyán, Siklódon, Fenyőkúton, Pálpatakán. Mert igazán ott lehet megérezni a fentebb említett kontrasztot.

A forgatás időpontja: 2012. április 27-29.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Szereplők: Ilyés Vészti Mihály, Ilyés Vészti Rózsika, korondi Szigetlakók focicsapat, Katona Mihály, Murvai István, nagymarosi öregfiúk focicsapat, Pál Zoltán, Raszler Tibor
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila
Vágó: Herneczky Frigyes
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Balázs Imre, Fábián Károly, Parajdi Sóbánya, Varga György
Írta és rendezte: Moys Zoltán