Amikor végre Liptóba értünk

Jeges szélben érünk fel az Öreg-Kócs 1611 méter magas csúcsára. Be kell vallanunk, eddig szerencsénk volt az időjárással, hisz 2011 őszén az anticiklonok szinte versenyre keltek egymással, melyikük tart ki tovább. Ám most már decembert írunk, kilátás szinte semmi, esetleg néha előkerül a Liptói-medence. De ne legyünk elégedetlenek, mégiscsak fent állunk egyik kedvenc ormunkon, a Kócs-havas tetején, és a társaság sem rossz: velünk van Scheirich Laci bácsi is.
Miután Hám Péter kolozsvári barátunk megnézte ezt a filmünket, rögtön klaviatúrát ragadott, hogy megjegyezze nekünk: reggel még Rózsahegyről indultunk, majd megnéztük Likavát, Oláhdubovát, megmásztuk a Kócsot, szinte a következő jelenetben lubickolunk egy erdei termálban, aztán még megmásszuk Liptóóvárat. Hogyan is fér bele mindez egy napba? Pétert természetesen a kíváncsiság hajtotta, hisz szeret ő is tartalmassá tenni egy-egy túranapot – mint ahogyan ez későbbi találkozásaink során bebizonyosodott, hisz több erdélyi filmünk túravezetője is ő volt. Márpedig Árva és Liptó határhegységében könnyű zsúfolttá tenni egy napot: szurdokvölgyek, mészkőszirtek, vízesések, ódon várromok, erdei termálfürdők találhatóak viszonylag kis területen. Nyilván Péternek igaza volt: a filmben nem használtunk blendét, így úgy tűnt, mintha egy nap alatt jártuk végig a Kócs szépségeit, holott volt az négy is, íme:
December 14-én kiutaztunk a helyszínre Budapestről, közben a sofőrünk benzint tankolt gázolaj helyett Vácott. Mire leszívtuk a benzint, vesztettünk három órát. Rózsahegyre így csak délre értünk, gyorsan összeszedtük a Poprádról ide vonatozó Scheirich Laci bácsit, felvettük vele Likavka várát. Kelemenfalunál csobbantunk az erdei termálfürdőben, majd megmásztuk Liptóóvár várát, és máris 4 óra lett, ami ugye ilyenkor sötétet jelent. Még kicsit termálfürdőztünk, aztán irány a szállás Prószéken.
December 15-én megcsináltuk a klasszikus szurdoktúrákat: fel a Prószéki-völgyön, majd Nagyborovéről le a Kvacsányi-völgyön. Még maradt idő, hogy a mattyasóci templomnál felvegyük a zárójelenetet, majd ismét irány Kelemenfalu és a termál.
December 16-án Oláhdubova felől hódítottuk meg a Kócs-havast, ahonnan Lucskiba ereszkedtünk a vízesés kedvéért. És lám, ismét sötét lett, forgatni már nem tudtunk, maradt a beszélgetés a szálláson.
December 17-én forgattuk le Rózsahegyet, aztán indultunk is tovább a következő filmünk helyszínére, a Kis-Fátrába.
Mindebből kiviláglik, hogy a forgatás sorrendje és a film sorrendje más, ez mindig függ az időjárástól, a szereplők szabadidejétől. Ez leginkább az utómunkában okoz nehézséget, ezért mindig igyekszünk tartani a sorrendet, ha az lehetséges. Arra mindenesetre a Kócsban figyeltünk, hogy a film záróképe a mattyasóci templomnál legyen, amely kiváló kiindulópont egy leendő Liptói-havasokba irányuló kiránduláshoz.

A forgatás időpontja: 2011. december 14-17.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Szereplő: Scheirich László
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila
Vágó: Czakó Adorján
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Eva Zakova
Írta és rendezte: Moys Zoltán