Idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Hazajáró kupa részeként is meghirdetett 1 napos túránk, a „Zarándi Hazajáró túra”, mely az Erdélyi szigethegység déli szegletében húzódó Zarándi-hegység felfedezésére invitálta a túrázás szerelmeseit.

A találkozó az Arad-megyei Világos (Șiria) településen található Bohus-kastély mögötti téren volt, ahol 50 fős csapat gyült össze. Ismerős a helyszín? Nem véletlenül, hiszen történelmi sorsfordulók helyszinén jártunk. Az 1848-49-es forradalmat lezáró fegyverletétel és az azt rögzítő szerződés aláírásának helye volt, de nem utolsó sorban az Alföld keleti pereme fölött őrt álló híres vár is itt magasodik. A regisztrációt követően a szervezők mindenkinek egy-egy uticsomagot osztottak ki, melyben ásványvíz, banán, alma és műzli szelet is szerepelt. Eközben a túra vezetője tartott rövid tájékoztatót a túráról, és a helyszín nevezetes történelmi eseményeiről.

Ezt követően a túránkat a hegyre kapaszkodva a Világos vára (Cetatea Șiria) irányba indítottuk, majd egy lankás szakasz után a kék kereszt jelzést követve meredek emelkedőn folytattuk az utunkat a már távolról is dominanciát sugárzó, a tájképet távolról is tematizáló vár felé. Minél közelebb értünk a várhoz annál meredekebbnek tűnt a túraösvény.

Ki hamar, ki lassabban, de végül mindenki feljutott az ódon falak közé. A várból a vártnál is lenyügözőbb kilátás nyílt az „Alföld tengersík vidéke“ felé, mely előterében Világos terül el geometrikus utcarenjével. Távolabb szépen művelt, több helyen repcétől sárgálló szántóföldek kisebb-nagyobb táblái nyugalmat sugárzó rendezettsége tárult elénk. Világos várának kora középkori falai közt sétálva az idő fogalma új értelmet nyert, hisz nem csak a történelmi események sokaságának tanui a falak, de az idő múlásának is jelképe, hisz a XIII. századtól figyeli az Alföld ezen szegletének eseményeit.

A külső vár nyugati végéből fesztivál hangulat hangja zökkentett vissza bennünket a jelenbe. Egy középkori várakat összekötő hegyi maraton verseny cél helyszíne várta, hogy utunkat folytatva áthaladjunk az összegyűlt sokaságán.

A kék kereszt jelzésű ösvényen haladunk tovább, miközben a távolban a Zarándi-hegység második legmagasabb csúcsa, a Hegyes-csúcs (Vf. Highiș 799 m) is megmutatta magát. Időnként aszfaltra váltva az erdős vidéken gyalogoltunk, majd egy autós pihenő grillezőinél elért bennünket az ebédidő. Hosszabb pihenő után energiatöltettel indultunk tovább. Útközben sárga virágaival harsányan virágzó cserjés, a Sárga virágú seprűzanót tündöklő bokrai mellett haladtunk el, mely újabb vidító színt adott túránknak.

Újabb aszfaltos-erdős szakaszok váltakozása után értük el következő pihenő pontunkat a Kazán-nyerget (Șaua Cazanului).

Innen a Hegyes felől érkező sárga sáv jelzésre tértünk, melyen a gyógyvíz forrásként megszentelt Feredő forráshoz (Izv. Feredeu) jutottunk el, amely egykor egy remete lak volt, most a felső kolostorként tartják számon. A kolostor területén, melyen a jelzett túraútvonal áthalad, ismét egy előadás keretében ismerhettük meg annak történetét, valamint a török hódoltság idején e helyen remete életet élt Filimon nevű szerzetes és az itt portyázó török katonák tragikus kimenetelű konfliktusát. Korábban az itt álló kis templom külső freskói bibliai történeteket illusztráltak, de éppen most fejeződött be annak felújítása, mely során ezen kis gyönygyszemek sajnos az új vakolattal lefedésre kerültek. A túravezető az előadása részeként ezek egyikét is elmesélte, melyen keresztül megismerhettük Ábrahám és fia Izsák áldozati és hitbéli megerősödésének megrázó történetét. A szakrális hely szelleme mindannyiunkat áthatott, melyen egyik túratársunk, a Csíkszeredáról érkezett László István Csaba fellelkesedve egy idevágó Reményik Sándor verset, a Pilátus-t szavalta el rendkivüli átéléssel.

A forrást elhagyva egy régi keresztúton, enyésző stációk mentén, meredeken ereszkedtünk le a hegyről az alsó Feredő kolostorig (Mănăstirea Feredeu), ahová egy rövid áhitatra szintén betértünk. A kolostort elhagyva leértünk az 1937-ben villámcsapás áldozatául esett magyar turisták emlékművéhez, majd a szőlőültetvények mentén visszagyalogoltunk Világosra. A településre érve még útba ejtettük az 1190-ben alapított világosi ciszterci apátságot, melynek mára már csak az omladozó falai állnak rendületlenül.

Innen már csak egy ugrás volt cél, ahol mindenki megkapta a túra teljesítését igazoló emléklapot, kitűzőt és aki a HAZAJÁRÓ KUPA sorozatra is benevezett, annak természetesen az igazoló bélyegző is bekerült a kupafüzetébe. Már most rögzítettük, hogy jövőre a Zarándi-hegység túra során is látott csúcsára, a hegység régi nevének (Hegyes-Drócsa) egyik névadójára, a messziről is jól felismerhető 799 m magas Hegyes-csúcsra túrázunk.

A beszámolóért és a képekért külön köszönet illeti Kocziha Attilát és Boldizsár Beát, akik együttesen voltak a túra házigazdái és túravezetői.